Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)

Irodalomtörténet - Kazareczki Noémi: Zubovits Fedor mint irodalmi hős – életének és utóéletének irodalmi aspektusai

„A VÉN KAPITÁNY”

Életkép

Még ifjú korában a vén kapitány Szolgálta a hős vörös ingü vezért Majd védte királya jogát a csatán.

Bejára azontúl elég csatatért,

Nem hírre sovárgva, de védni jogot,

Kis népnek a vész fenyegette honát, Amelyre vad ellenek árja omolt,

Vagy hűtlenek ellen az ős koronát.

Megtért haza végre a vén kapitány. Pihenni?! Koránt se! Beszélik igy ezt: Várába lakik, hadakozni kíván,

S szomszédot, utast le-lecsapva ijeszt.

S hozzá ki belép, kap ezernyi sebet,

Rá lő, vagy uszítja, ha az sem elég,

Az öt nagy erős fene örvös ebet.- Meglátni óhajtva, a várba menék.

Az udvaron űle a vén kapitány,

Nem volt a kezébe se puska se kard,

És nem vala vér-eb, uszítani rám,

Hisz tán ilyet ott a közeibe se tart.

Előtte a földön a lágy térítőn- kis vézna gyerek se lehet betegebb Bágyadtan urára tekintve merőn Nyöszörögve feküdt - egy kis kölyök eb.

Föléje lehajla a vén kapitány,

Lágyan, szelíden simogatva fejét.

Áz oktalan állat is érezi tán A hű szeretetnek örök melegét. Fölnéze, s a hála szelíd sugara,

Mint hogy ha köszönne, úgy égé szemén,- Gazdája szemében a könny ragyoga,- Titkolni akarta, de észre vevém.

Rám néze e percben a vén kapitány,

És szólt: Sose fája igy, ennyire seb,

Mit vettem a harcban, a szörnyű csatán. Magányom utolsó hű társa ez eb.- Rá néze, - feküdt az, s már - látsza - nem élt, Megkönnyüle végre a kínok után. Melléje letérdelt, - elfödte szemét,

De láttam - amint sírt a vén kapitány.71

71 SZÁSZ 1928. 99-100. A vershez tartozik egy lábjegyzet, amelyben a költő Zubovits rövid életrajzát is bemutatja, továbbá hozzáteszi: „Az itt elmondott eset is valóban megtörtént.”

190