Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Balogh Zoltán: Mikszáth boldog napjai
vesztegetése, megfélemlítése stb.). Az 1870-es évek közepére megerősödött nógrádi ellenzéknek a kormányzó Deák-párt engedményeket volt kénytelen tenni, és a képviselő- választások idejére megegyezett az ellenzékkel. A nógrádi paktumként elhíresült megegyezés a választókerületek elosztásáról az 1872. évi képviselő választások zökkenőmentes menetét biztosította. A választások a balassagyarmati választókerületben is formálisak voltak: a „választási mozgalmak” programbeszéd, választói gyűlések, választási harc nélkül zajlottak. A megye diplomatái azonban úgy vélték, hogy azért a választási harcnak legalább a látszatát illene fenntartani, ezért a fiatalságot arra biztatták, ahogyan Mikszáth fogalmazott, csináljanak „egy skandalumot”. „Az volt a feladatunk hogy kiáltsunk ki egy szélsőbaloldali fiatal igénytelen ügyvédet valamelyik korcsmában tréfából jelöltnek. Nem tudtuk, mire jó az! Aztán szegény Pap Károly, az egész vármegyében ő volt talán az egyedüli szélsőbaloldali. Persze akkor még nem ösmerhettük az Ákos bácsiék megyei griffjeit: hogy itt csak szélsőbaloldali tromf lehetséges, mert a Deák- és Tisza-pártra nézve százezer forintos egyezmény van. Kikiáltottuk Pap Károlyt! Azaz tartottunk a „Balassa”-vendéglőben poharak között magunk magunknak egy dikciót s kimondtuk, hogy fölléptetjük Pap Károlyt (aki akkor valahol utazott, mert különben nem engedte volna), s kiragasztottunk másnap 15 plakátot a városban. Ijedt hangú sürgöny ment Bécsbe a beteg grófhoz: hogy nagy baj van. Küldjön pénzt. Mert itt cselekedni kell Az ő neve olyan odiózus, hogy akárki leveri. A gróf küldött is néhány ezer forintot azonnal »Hja! - írták neki vissza - ez nem elég! Van itt még előbb egy nagyobb baj. Tízezer forint adósságunk maradt a Muzslay előbbi választásáról míg az ki nincs fizetve, lehetetlen mozognunk.« A gróf habozott, de nem sokáig: »Küldöm a szükséges pénzt — írta némi ingerültséggel -, de jegyezzék meg, hogy ezt Forgách Antal a mágnás adja, és nem a követjelölt.!!« A tekintetes karoknak és rendeknek mindegy volt, akárhogy adja - de bár egészen elaludt a mesterségesen csinált hecc, a külszínt meg kellett tartani. Mindent úgy tettek, mintha megvolna a veszedelem, s a választás előtti napon én és T. M. barátom megbízást kaptunk és pénzt, hogy a felvidékről hol 420 választó volt beírva, hozzuk be őket, adván minden tót parasztnak 2 fit diumumot a bejövetelért és fizetve a fuvardíjt. Titokban megsúgták, hogy az egész dolog csak forma, nem kell skrupulózusoknak lenni, csak szedjünk össze ötven szekér akármilyen parasztot, ha választó, ha nem, mert a választás úgyis fölkiáltás útján lesz. ■k Elmentünk, de túlságos lelkiismeretesek voltunk, s csakis a választókat hoztuk az utánunkjövő szekereken. Mi elöl mentünk, minden zászló és ceremónia nélkül meri választási mozgalmak éppen nem voltak. ” Mikszáth és Tersztyánszky 310 választót szedett össze Forgách Antal választókörzetéből, főként Kékkő vidékéről. Visszafelé jövet a podluzsányi fürdőnél megvendégelték őket borral. Útban hazafelé azonban a Mikszáthot és barátját fuvarozó kocsit a lovak elragadták, Mikszáth kisebb sérülésekkel megúszta, de barátja kezét törte. Az összeverbuvált választók vitték őket orvoshoz Balassagyarmatra, akik ott lődörögtek a városban, 174
