Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Irodalomtörténet - Balogh Zoltán: Mikszáth boldog napjai
bői rajzoljuk meg az író szülőföldjének két közösségi és társasági színterét: a zsélyi fürdőt és Mikszáth balassagyarmati törzshelyét, a Balassa fogadót. 1887-ben, amikor Mikszáth illyefalvi képviselő lett, a nyarat egy fürdőhelyen szerették volna tölteni. Mauks Ilona írta: Az én fényűzési vágyam pedig az volt, hogy most már menjünk el (Mikszáth) gégehumtját valamely arravaló fürdőhelyre gyógyítani. Kálmán egy ideig szabódott, míg végre is Navratil tanár tanácsát kértük ki, aki a gleichenbergi fürdőhelyet ajánlotta. Kálmán azonban még mindig nem tudott ebbe belenyugodni.- Hogy lehet azt képzelni, hogy egy hurut a nyirkos stájer levegőtől meggyógyuljon... hazai jó száraz levegő kell annak, az bizonyos... elmegyünk Zsélybe - mondta és a szemei felragyogtak -, csak készüljön úgy, hogy a két meleg hónapot ott tölthessük. A zsélyi fürdőzéssel akkor békéit meg Mauks Ilona, amikor a fürdőben nővérét is ott találta.- De máskülönben is mit mondhattam? Kálmán boldog volt, és ez volt a fő. Minden délelőtt, hajó idő volt gyabg, ha rossz idő vöt, kocsin átmentünk a szklabonyai határban levő savanyúvizes kúthoz, ott Kálmán, mint régen egy nagy pohárral ivott belőle.- Ez fog meggyógyítani - mondogatta minden alkalommal És isten tudja, nem volt-e igaza?... Régi ösmerősei, barátai, rokonai, akik a közelben laktak gyakran felkerestek minket, úgy hogy egy nap sem múlt el hogy Kálmánnak társasága ne lett volna, amikor erős szivar- és pipafüst között felemlegették a régi, jó időket. A beszéd és a szivarfüst egyaránt méreg volt a Kálmán torkának, de hála Istennek megbírta, sőt napról napra javuk. Ő ezt persze a honi levegőnek és a szklabonyai savanyúviznek tulajdonította.3 A zsélyi fürdő A gyógyfürdő Mikszáth szerint is fontos nyári társasági esemény helyszíne volt. Már ifjúkorának is egyik legkedveltebb társasági, szórakozási helyeként tűnt fel a szülőfalujához közeli zsélyi fürdő. A zsély-sósári források gyógyító hatását állítólag már az avarok is ismerték, és későbbi korok is kihasználták. A négy sósforrás közül a XVIII. században az egyikből sót nyertek a helyi uradalom részére. Mocsáry Antal monográfiájában Értz és savanyú források, s ferdőhelyek című fejezetében említi a szklabonyai, ebec- ki, kürtösi savanyú víz mellett a zsélyi savanyú vizet. A vidék helytörténeti kutatója olyan szájhagyományról is tud, mely szerint a Wesselényi-összeesküvés idején már a fürdő is működött, sőt az összeesküvés „szálait is itt kezdték szövögetni fürdőzés közben a főurak. ” Emellett már ekkor is szép számú közönséget vonzottak a sósári Anna-bálok. A zsélyi forrás vizét a balneológiái szakirodalom első magyar nyelvű képviselője, a magyarországi és erdélyi gyógyvizeket és fürdőintézeteket számba vevő Török József orvos és természettudós 1848-ban az „égvényes konyhasós, vasas savanyú vizek” közé sorolta. A XIX. század közepén a forrás vasas savanyúvizét használva már állott egy fürdőház, amelyben 6 kád volt. Az 1874. évi felmérés szerint Nógrád megyében 49 helységben volt egy vagy több ásványvízforrás. Zsélyben vasas-jódos ásványvizet jeleztek, ame3 PRAZNOVSZKY 2005. 198. - Mikszáthné 206-208. 165
