Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2017. Tanulmányok a 70 éves Praznovszky Mihály tiszteletére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 40. (Salgótarján, 2017)
Történelem - Fodor Miklós Zoltán: A Magyarországi Kárpát Egyesület Salgótarjáni Osztálya (1923–1944)
A tízéves egyesületi munkáért nyújtott elismerések az 1934. április 28-29-i galyatetői kiránduláson folytatódtak. A Förster vezette kiránduláshoz csatlakoztak zagyvapáílfalvai tagok és a pásztói „kárpátisták”. Az „Egyetemiek” galyatetői menedékházában este 8-kor kezdődött a vacsora, melyen - meglepetésként - egy recski cigányzenekar is megjelent. Jelen volt dr. Vigyázó János, az MKE országos társelnöke, aki díszjelvényeket adományozott az 50. 25. és 10. évi eredményes tagság után. Förster Kálmán aranyszalaggal övezett gyo- páros jelvényt kapott, mint az utolsó nagymagyarországi MKE főtitkár és az egyesület magyarországi újjászervezője. Förster Kálmánná is elismerésben részesült, mint aki mindig férje mellett volt, és egyforma arányban vette ki részét a szervező munkában. Ezüstszalagos emlékjelvényt kapott Rokfalussy Lajos, „Roky” páratlan agilitása elismeréseként, Horváth László csendes szervezőmunkájáért, a minden túrán résztvevő Zámecsnik nővérek, Karattur Antal, Obrincsák Ernőné, Kaszper Kálmán titkár, Dornyay Béla, Kuchinka Gyula, Róth Flóris, Mortichka Nándor, id. Tóth Gyula, Hankuss Lajos. Förster köszönetképpen két Salgótarján környéki turista nevezetességet ábrázoló képtáblát adott át. Horváth László mondott köszönetét a tagság nevében, és megemlékezett az elhunyt tagokról is.109 Három új tag felavatása következett a turista szokásoknak megfelelően, a keresztapák „áldást osztó” tevékenykedése közt, mely derűt csalt elő. Utána késő estig ropták a csárdást a cigányzenére. A mulatság során, mely éjjel 3 óráig tartott, különösen Rokfalussy Lajost ünnepelték, mint a jelenlévők közti legrégibb, 1905 óta töretlen kárpátegyesületi tagtársat. A közkedvelt „Roky” fáradhatatlanul járta a táncot, a mulatság akkor ért véget, mikor a „bakancsszögek az ebédlő padlóját veszélyeztették”.110 A Salgó Menedékház Az 1933-as, ünnepélyes Bodzfás-kútí forrásfoglalás idején fogalmazódott meg a gondolat a vezetőségben, hogy a jóvizű forrás mellé építsenek menedékházat. A csodálatos helyszín alkalmasnak ígérkezett arra, hogy a turisták onnan csillagtúrák keretében ismerkedhessenek a környék látnivalóival. A gondolatot hivatalosan Förster Kálmán az osztály 1933. október 18-i választmányi ülésén vetette fel, azzal, hogy egy bizottság kiküldését javasolta. Az osztály elnöksége még 1933 végén elküldte az anyaegyesület központjába az előzetes tervezetet és költségvetést egy 40 férőhelyes menedékházról. Ekkorra Szilárdy István földbirtokos ingyen telket bocsátott rendelkezésre a jövendő építkezéshez.111 A ház tervdokumentációja 1935 elejére készült el, Ágoston Sándor fővárosi műépítész kivitelezésében. A költségeket kezdetben 25 000 pengőre becsülték - a végső összeg több mint 52 000 pengőre rúgott.112 A1935. február 23-i közgyűlésen Korompay [korábban Kaszper] Kálmán titkár ismertette a tervet és a várható költségeket.113 109 A Munka. 1934. május 5. 110 Uo. valamint Turistaság és Alpinizmus. XXIV. évf. 1934. június, 204. 111 DORNYAY Béla: Salgó-várrom és az alatta fekvő Salgó-Menedékház. Salgótarján, 1935., 17-18. (A továbbiakban Dornyay i.m.) 112 Uo. 113 A Munka. 1935. február 23. 144
