Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Történelem - Szepessyné Judik Dorottya: A „nagy háború” egy losonci önkéntes szemével – Patak Károly első világháborús visszaemlékezése a galíciai harctérről

az oroszok már várták őket. Az ezred október 14-én ért a Sanhoz, Tárná Gora előtt. „Későn délután volt továbbindulás és éjjel érkeztünk ahhoz a pontonhídhoz, amit a hidászaink csinákak. A folyó ki volt áradva és vadul rohant a híd alatt, csodálkoztam hogyan lehetett itt hidat építeni ilyen vadul rohanó víztömegen. Ez már a hírhedt Szaan folyó volt, amely sok száz osztrák-magyar katona sírja vök már idáig is. Én magam sem fogom elfelejteni sohasem, később megírom, hogy miért. ”14

Az étkezéssel igen nagy problémák voltak a fronton. A hiányos étkezést Gyuris Ferenc is többször megemlíti. „Mivel hogy az osztagunknak tábori konyhája nem vök, a századoknál étkeztünk - ha vök mit. Most is a zászlóalj messze előttünk menetek, s így az ebédre nem vök kilátás. így mindenki megkapta a húsadagját - nyersen és azt megfőztük krumplival a csajkákban. Kemény vök a hús, mint a bakancstalp, a krumpli meg szétfőtt, de azért bekebeleztük, legalább tovább tart a gyomrunkban. ” A novemberi visszavonulás során tovább romlott a helyzet: „Reggekől késő estig menetekünk gyors iramban, de már korán reggel robbantak a srapnelek hátunk mögött, és persze éhen, mert a konyháink jól előre elmenekükek, de ha itt volnának velünk, akkor sem vehettük volna hasznukat, mert nem vök mit főzni. így csak tarlórépán, krumplin, ha vök és azt is nyersen, ékünk... Az éhség nagy kín, ennek parancsolni nem lehet. ”

Gyuris Ferenc a hiányos étkezésnek egyik fő okát is felfedezni vélte Tárná Gorában, a gazdasági hivatal udvarán, ahol kövér őrmesterek főztek, sütöttek húst, de őt nem kínálták. Erre írta Gyuris: „Amikor ezeket láttam eszembe jutott egy újsághír, amelyben egy illető azt írta, hogy milyen jó a harctéren lenni, enni- és innivaló van bőven, sőt hogy a katonák háromféle cigarettában vábgathatnak. Most már láttam, hogy ez igaz, de csak korlátok vonatkozásokban... .Hát igen enni meg innivaló, de még dohányozni való is. - Ezek itt, de nemcsak itt, hanem a többi G. Hókban is így vök, és persze ez mind a fronton harcoló katonák rovására ment. De nemcsak itt, hanem a katonák részére kivételezett holmi még több instancián ment át, és hát mindenütt bptak belőle, úgy hogy mire a kivételezett holmi a rajvonalba jutott, maradt is meg nem is bebb. így a katona bgtöbb- ször éhen maradt. ” Mások is hasonlóan vélekedtek a nélkülözések okáról. A szintén a galíciai fronton harcoló Fíermann Ernő Hadifogolynaplójában ezt olvashatjuk: „Hogy kenyér miért nincs az titok. Az orvosok a kobrára gyanakszanak, de én nagyon jól tudom, hogy nem azért hull úgy a bgénység, mint az őszi bgy, hanem mert sohasem tökhetik meg szegények a bendőjüket. A jól tápbk manipuláns őrmester mindig csak azt jebnti hidegvérrel hogy kenyér nincs, és mert ő nem érzi hiányát annak, azt hiszi, hogy a legénységnek éppen olyan meUékes. Jól ismerem ennek az emberfajtának a blkiismeretét, s tudom, hogy ha rajta állna, valamennyien felfordulhatnánk, mert neki fontosabb egy alsós parti hátul a trénnél mint egyetbn bpést tenni értünk. ”15

A megáradt San folyón a támadó csapatoknak sehol sem sikerült átjutniuk. Az oroszok helyzete ugyanis sokkal előnyösebb volt, mint a 4. hadseregé. A San jobb partja magasan és meredeken emelkedik a víz fölé, s így ők az oroszokból alig láthattak valamit, azok pedig messze vidéken szabadon beláthatták állásaikat és minden mozdulatukat. Ezért nálunk nappal mozogni, éjjel pedig világot gyújtani szigorúan tiltva volt. Az oroszok helyzetét Gyuris Ferenc is kitűnően rögzítette. „Az oroszok határozottan fölény14 LIGETI 2013. 66. - DESEŐ 1941. 50. - GYURIS i. m. 166.

15 GYURIS i. m. 165, 183, 187. - HERMANN 2014. 72.

87