Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Múzeumpedagógia - Molnár Ildikó: Nem vizuális szemléltetési lehetőségek a múzeumpedagógiában a balassagyarmati MNM Palóc Múzeumában
Múzeum és iskola. Múzeumok a közoktatás szolgálatában. Kutatási jelentés. - MOKK, Szentendre 1. melléklet A róka és a farkas a lakodalomban Egyszer lakodalom volt egy faluban. A róka megérezte a szagot, s gondolta, jó volna be- lopózni oda. Rábeszélte a farkast, hogy menjenek el ők is a lakodalomba. Azt mondja a farkas:- Menjünk! Bár attól félek, hogy megbánjuk. Feleli a róka:- Ne félj semmit, csak gyere velem! Amint bemennek az udvarba, a vendégek már mind bent ültek az asztalnál a szobában. Azt mondja a róka:- Te csak húzódj meg itt, farkas koma! Én majd megszimatolom, hogy hol menjünk be! A róka szaglászott, aztán szép óvatosan bement a tornácra. „Elébb bemegyek a kamrába” - gondolta magában. Keresi is a kamrát. A tornácon nem volt senki. Végre megtalálja, s megnyitja a kamraajtót. Látja, hogy mennyi bor meg pálinka van ott. A sok sütemény is mind ott volt. „No, ide jó lesz behúzódni” - gondolta. Hívta a farkas komáját is. Odasettenkedtek most már mindketten. Éppen nekikezdtek volna a süteménynek, akkor veszi észre a róka, van ott jó fazék töltött káposzta is. Odaszól a farkasnak: Ezt lesz jó megkóstolni legelébb! Nekiestek hát előbb a káposztának. Aztán vették sorra a kalácsot, kürtöst, fánkot, a csö- rögét. Azt mondja a farkas: No, most már, róka koma, jó lenne valamit inni is. Csapra ütöttek egy nagy hordót, s nekifogtak az ivásnak. Annyit ittak, hogy végül is berúgtak. Nekikezdtek dudorászni! Egyik jobban ordított, mint a másik. De a rókának mégis volt annyi esze, hogy a küszöb alatt vájjon egy lyukat, ahol ki tudjon bújni, ha veszedelembe jut. Benn a szobában a vendégek közben megették a levest. Indul a szakácsné, hogy a leves után feltálalja a káposztát a vendégeknek. Mikor megnyitja a kamraajtót, szinte meghal ijedtében attól, amit lát: egy részeg róka meg egy részeg farkas összeölelkezve dalol! Szalad be a vendégekhez, s mondja rémülten, hogy mit látott! Azok nem akarták hinni, azt gondolták, afféle lakodalmi tréfa. De egypáran mégis kimentek. Mire kiértek, a róka neszt fogott, s már kibújt a lyukon. Csak a farkast lelték ott. Neki! A szegény farkast úgy elverték, hogy csakúgy zörgött a csontja. Alig tudott kivánszorogni a kamrából. A róka közben szaladt, iszkolt a falu végére. Ott lefeküdt egy csomó pozdorjára s elaludt. Egyszer csak arra ébredt fel, hogy nagyon lökdösi valami. Felnyitja a szemét nagy álmosan nézi, hogy ki az, hát - nicsak, farkas komája! A szegény farkas alig tudott menni a részegségtől, meg attól, hogy minden oldalbordája meg volt dagadva. Jajgatott ugyancsak a rókának: Menni se tudok! Azt feleli bosszúsan a róka: Mit jajgatsz? A te csontod csak meg van dagadva, de az enyém, lám, mind kívül lóg az oldalamon. Látod, milyen fehér? - azzal mutatja azt a pozdorját, ami ráragadt, ahol aludt. 278
