Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)

Régészet - Zandler Krisztián–Péntek Attila: Előzetes jelentés Ipoly-völgy 3. Gravetti lelőhely 2015. évi szondázó kutatásáról

erratikus „északi/balti” tűzkő előfordulása. Azaz a korábbiaknál jóval kiterjedtebb módon jelentkezik a regionális (mezolokális), illetve távolsági nyersanyagok (SIMÁN 1991: 28-44.) felhasználása. Priskin feltételezése szerint az olyan egzotikus nyersanyagok, mint a Prut vidékéről, illetve Volhíniából származó kovaféleségek vagy az „északi” tűzkőféleségek, a szomszédos régiókban élőkkel való csere során kerülhettek lelőhelyeink anyagába (PRISKIN 2009: 311-320). Jóllehet ilyen cserekapcsolatok megléte eth- noarcheológiai analógiák alapján feltételezhető, valószínűsíthető, azonban mindaddig nem igazolható megnyugtató módon, amíg a potenciális cserepartner-kultúrák, -iparok leletanyagában nem sikerül a feltételezett csere ellenértékesét, valamely hazai nyersanyagféleséget, dunántúli radiolaritot, kárpáti 2 típusú obszidiánt, kvarcporért kimutatni. Erről a fordított irányú nyersanyagmozgásról azonban egyelőre viszonylag kevés adattal rendelkezünk (T. DOBOSI-HOLL 2013: 66-82.).

Összességében elmondható, hogy nem a helyi, cserháti eredetű limnoszilicit-féléket, kvarcit- és kovakavicsokat, hanem a regionális radiolaritot részesítették előnyben. Egyéb regionális, ill. távolsági nyersanyagok csak kis mennyiségben fordulnak elő. Ez a nyersanyag-felhasználási stratégia nem az idősebb pengés Gravetti iparok sajátja, ahol a helyi nyersanyagok aránya elérheti a 70%-ot, hanem sokkal inkább az Epigravetti lelőhelyeken tapasztaltakat idézi, ahol többnyire már csak 30% körül mozog (T. DOBOSI-SIMÁN, 2000: 329).

Ez a helyzet az Epigravetti körbe sorolt Pilismarót-környéki, az Esztergom-gyurgya- lagi és Vác-csipkési lelőhelyeken is (PRISKIN 2009: 313-314).

Az Ipoly-völgy 3. lelőhely nyersanyageloszlását tekintve nem tér el az Ipoly-völgy egyéb lelőhelyeitől, nagy mennyiségben tartalmaz kárpáti (és esetleg a Gerecséből származó) radiolaritot, csakúgy, mint Hont-Templom-domb és Hont-Babat Epigravetti leletanyaga (ZANDLER 2012: 105-120.). Érdemes megemlíteni, hogy az idősebb pengés Gravetti, Pavlovi fílumába tartozó Ipoly-völgy 1. leletanyagában is viszonylag nagy számban előfordul ez a nyersanyag. Továbbá nagyobb mennyiségű radiolarit felhasználásra a helyi limnoszilicit egyértelmű dominanciája mellett Acsa-Viszoki-hegy Epigravetti (T. DOBOSI 2010: 14-15) lelőhelyről van tudomásunk. A különféle tűzkőféleségekkel kapcsolatban meg kell említeni a 2016 folyamán több alkalommal bejárt és GPS eszközzel felmért Romhány-Diós-út lelőhelykomplexumot. A T. Dobosi által korábban feldolgozott (T. DOBOSI 2013: 9-23.) leletanyagban feltételesen 2 db erratikus és 1 db Prut környéki tűzkő szerepel. A legújabb terepbejárások során gyűjtött anyagban azonban igen magas az „északi” tűzkő aránya.

Technológiai szempontból mindenképpen fontos megemlíteni a három pengemagkő és a két gerincpenge jelenlétét. A korábbi leletanyaghoz képest figyelemreméltó az 5 db lamella előfordulása. Hangsúlyozandó továbbá a lelőhelyen történt eszközkészítés bizonyítékaként a leletanyagban előforduló nagyszámú pattinték (20 db). A nyersanyagdarabok és törmelékek aránya ugyanakkor viszonylag alacsony, csupán a leletanyag 11,9%-a.

Miután a leletanyagban fiatalabb őskorra utaló lelet nem fordul elő, így a 2 db kvarcit kavics ütőkövet is a paleolitikus leletanyag részének tekinthetjük.

176