Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
Egerszalók területén található nagyszámú lelőhely anyagában találhatók határozott auri- gnacien elemek (magas, orros és hajógerinc alakú vakarok, aurignacien retusú pengék), de a lelőhelyek többsége a különböző korszakokba tartozó paleolitikus kultúrák keveredését mutatja, „homogénnak” tekinthető aurignacien leletanyag nem fordul elő. Lengyel-magyar együttműködés keretében, a Miskolci Egyetem Ős- és Ókortörténeti Tanszéke és a krakkói Jagelló Egyetem Régészeti Intézete részvételével került sor Andornaktálya-Zúgó-dűlő lelőhely feltárására. Az ásatások eredményeiről számos publikáció született (KOZLOWSKI-MESTER 2003-2004; HEVESI-RINGER 2003-2004; BUDEK-KALICKI 2003-2004; MESTER 2009; MESTER-KOZLOWSKI 2014). A 2002 és 2004 nyarán végrehajtott ásatások során a leletek nagy része a felszín alatti 40-50 cm vastag, feketés színű, a mezőgazdasági művelés által bolygatott, humuszos rétegből került ki. Ez alatt 80 cm-es mélységig megtalálható eltemetett talaj mikromorfológiai elemzése száraz éghajlat alatti, az Interpleniglaciálisban történt kifejlődést állapított meg. Kora faszéndarabon végzett 14C mérés szerint 30.180 ± 330 BP (BUDEK-KALICKI 2003-2004). Mind a felszíni gyűjtésből, mind az ásatásokból származó leletek a fiatalabb Aurignacien kultúrához sorolhatók (MESTER 2009: 240). „A propos des éléments diagnostiques de l’outi- ilage du niveau supérieur d’Andomaktálya, l'analogie avec l’industrie du niveau de KaSov en Sbvaquie de l’est a également été relevée. ...” (MESTER-KOZLOWSKI 2014: 363). Összegezésképpen, a leletanyagok fent említett kevert jellegétől függetlenül is megállapítható azonban, hogy az Eger környéki lelőhelyek sűrűsége egy viszonylag nagyobb kiterjedéssel bíró Aurignacien „komplexum”, lelőhelybokor meglétére utal. Ennek az esetében azonban a Cserhát-hegységhez hasonlóan valódi lelőhelykomplexumokról azért nem beszélhetünk, mert az egyes, különállónak látszó lelőhelyek közötti időbeli és térbeli kapcsolatok a felszíni leletanyagok alapján nem rekonstruálhatók. Nagyréde-Öreg-hegyen, a Mátra előterében, a Rédei-Nagy-patak jobb oldalán két felső paleolitikus nyíltszíni lelőhely található egymástól mintegy 1 km távolságra, 187, illetve 200 m tszf-i magasságban. Hozzávetőleges relatív magasságuk 60, illetve 80 m. Mindkét lelőhely, Nagyréde 1. (Sáros-berek) és Nagyréde 2. (Vájsz) nyersanyag-felhasználásában (1305, illetve 1885 darabra vonatkoztatva) a helyi hidrokvarcit dominál (95,9% illetve 90,8%), amelynek forrása a lelőhelyektől ÉNy-ra Gyöngyöspata környéke lehet. Ezt követi a Dél-Lengyelország területéről származó erratikus tűzkő (2,2%, ületve 8,4 %). A további nyersanyagféleségek (andezit, kvarcit, obszidián, radiolarit, szarukő) aránya elhanyagolható. Az eszközök nyersanyaga tekintetében azonban jelentős különbség van a két lelőhely között. Nagyréde 1. lelőhelyen az eszközök esetében is a hidrokvarcit dominál (84%), amelyet az erratikus tűzkő és radiolarit követ (7,1-7,1%). Ezzel szemben Nagyréde 2. lelőhelyen a hidrokvarcit 58,2%-os dominanciája mellett 38% az erratikus tűzkő aránya, míg a radiolarit elhanyagolható (2,5%). Az eszközök többségét mindkét lelőhelyen a vakarok teszik ki, megtalálhatók az orros és a hajógerinc alakú vakarók is. A vésők között Nagyréde 1. lelőhelyen a kétlapú (diédre) vésők dominálnak, Nagyréde 2. lelőhelyen a számuk alacsony és többnyire törésen készültek. A leletanyagokban megtalálhatók a mindkét oldalukon retusált aurignacien jellegű pengék. Mindkét leletegyüttesre a szilánk-debitázs jellemző. Az aurignacien vakarók 24-25 %-os részesedése folytán az eszközkészlet a Périgord-i „Aurignacien II” (DJINDJIAN 1993) fázisra vagy a „klasszikus” európai Aurignacien jelenségre (KOZLOWSKI-OTTE 2000: 7) emlékeztet (LENGYEL et al 2006). 151
