Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
3. Diszkusszió Az egyes lelőhelyek, lelőhelykomplexumok ismertetésekor nem tettünk a lelőhelyek elhelyezkedésével kapcsolatos általánosító észrevételeket. A topológia, a lelőhelyek egymáshoz viszonyított kapcsolatát sem tárgyaltuk részleteiben. Az alábbiakban néhány kultúraspecifikus összegző megjegyzést kívánunk tenni, amelynek során a Cserháthegység területén és az Ipoly-völgyben található lelőhelyeket összehasonlítjuk más, hazánk területén található, az adott kultúrába tartozó lelőhelyekkel. 3.1. Az Aurignacien kultúra lelőhelyei J. Svoboda a Közép-Duna-vidék Aurignacien kultúrájával kapcsolatban megállapította, hogy a korai Aurignacien lelőhelyek ritkák ahhoz, hogy a megtelepülési mintákra vonatkozóan világos képet nyújtsanak. Csupán Willendorf II. lelőhelynek a Duna folyóval, Európa ezen részének fő kommunikációs tengelyével való kapcsolata említhető. A radiokarbon vagy TL kormeghatározások által 40.000-35.000 BP közé datált dél-németországi és ausztriai lelőhelyek kapcsán a tübingeni kutatócsoport tagjai egy „Danube Corridor” meglétét feltételezték (CONARD 2002; CONARD, BOLUS 2003; BOLUS 2004). Ez a modell a modern ember- csoportoknak Európa belsejébe való gyors behatolását a Duna-völgyén keresztül posz- tulálta. A fejlettebb Aurignacien kultúra idején azonban a lelőhelyek egy, az ausztriai Duna- völgytől, a Morva-Kapun keresztül Dél-Lengyelországig terjedő sűrű hálózata jött létre. Az Aurignacien kultúra által preferált táj, az „Awignacian landscape” a felföld, hegyvidék és az alföld határát fedi le, 250-400 m tszf-i magasságban. „...the Awignacian landscape is preferable for the exploitation of two types of environment, the highlands and lowlands, with their specific vegetation cover, and offering control over the movements of game in the lowland. With the exception of the Danube valley in Austria (Willendorf), most of the sites are situated at a distance from the large rivers. ” (SVOBODA 2006: 261-262). T. Dobosi Viola néhány hazai Aurignacien lelőhely topográfiája kapcsán megállapítja, hogy: „A nyílt színi telepeink helye már tudatos választás a környék azonos adottságú helyszínei közül A lelőhelyeink az Északi-középhegység déli peremén, hasonló oro- gráfiai-topográfiai helyzetben kerülnek elő. ” (T. DOBOSI 2013b: 51). Mind J. Svoboda, mind pedig T. Dobosi V. megállapítása a preferált tájjal kapcsolatban érvényesnek mondható az Aurignacien kultúra valamelyik fázisába sorolható néhány, a Cserháthegység területén található lelőhelyre is (Acsa-Rovnya, Acsa-Provosznya, Legénd-Hosszú-földek, Legénd-Rovnya). A lelőhelyek geográfiai, topográfiai helyzete nagymértékben hasonló a késői középső paleolitikus Micoquien-Bábonyien vagy a Sze- letien kultúrába sorolt lelőhelykomplexumok helyzetéhez. A lelőhelyek viszonylag „el- dugottabb” helyzete zsákvölgyek, topográfiai neuralgikus pontok környékén egyben egyértelmű utalást is hordozhat magára az életmódra vonatkozóan. A fenti kultúrákhoz viszonyítva azonban az a lényeges különbség, hogy viszonylag külön álló, szoliter lelőhelyekről van szó. Ezzel a ténnyel kapcsolatban figyelemre méltó W. Davies gondolata, aki a következő megállapítást teszi az Aurignacien „technocomplex” lehetséges értelmezésével kapcsolatban: „Although it has some diagnostic index fossils, the majority of its tool types are relatively unspecialized, and also can be found in many subsequent [regional] Upper Palaeolithic industries in Europe. Together with the succeeding 149
