Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
A lelőhely leletanyaga tipológiai alapon és eszközösszetétele alapján hasonlóságot mutat Bodrogkeresztúr-Henye-hegy és Megyaszó-Szelestető lelőhelyek leletanyagához. 2.3.1.2. Sahy-Ipolyság (Ipoly-völgy 4.) lelőhely Ezt a Majer István által 1913-ban leírt lelőhelyet (3. ábra: 4) és a Parassa I-III. lelőhelyek (3. ábra: 5,7,8) anyagát is számos korai publikációban az Aurignacien kultúrához tartozónak tekintették (MAJER 1920; SKUTIL 1938). Gábori Miklós a lelőhelyeket a késői Aurignacien kultúrába sorolta, Willendorf II/4-5 rétegeihez hasonlóan mintegy a Gravettien kultúrába való átmeneti iparként határozta meg (GÁBORI M. 1957: 257, 260, 262). Ebbe a csoportba sorolta Hont-Kutyka5 lelőhelyet is (ibid.: 262). Lényegében ugyanezt az értékelést ismétli meg Gábori Vera: „Nach dem typologiscken Analyse scheint es, dass die dortige Industrie einen Übergangscharakter zwischen dem Aurignacien und Gravettien besitzt und dass sie mit der Ansiedlung der siebenbürgerischen Sita und wahrscheinlich auch mit den Schichten Willendorf 11/4-5 gleichzeitig ist.” (GÁBORI V. 1958: 56). Hont-Kutyika lelőhelyet egy ott talált pengevakaró alapján pedig a középső Aurignacien kultúrába sorolja, korát a W 1-2 interstadiálisra helyezi (ibid.: 59-60). T. Dobosi Viola és Simán Katalin az Ipoly-völgy 4. lelőhely és a Parassa lelőhelyek (I-III.) leletanyagát is a Gravettien kultúrába tartozónak tekintik (T. DOBOSI-SIMÁN 2000: 327-328). A 178 darabos leletanyag feldolgozását és publikálását Zandler Krisztián végezte (ZANDLER 2010A). A nyersanyag-felhasználásban a cserháti eredetű, tehát helyinek te- Idntendő hidrokvarcit dominál (84,83%). További helyi nyersanyagféleségek a kvarcit és a kovakavics (6,74%), amelyek minden bizonnyal a völgyben található számos kavicskibúvásból származnak. Kis számban előfordul még bizonytalan eredetű radiolarit és ob- szidián, valamint 1-1 db jáspis (a Mátra-hegységből) és kvarcporfír (a Bükk-hegységből) is feltűnik. Ugyancsak bizonytalan a 4 db tűzkőlelet forrása. Á leletegyüttesben összesen 17 db formális eszköz található, közülük 12 db hidrokvarcitból készült. Az eszközösszetétel: 2 db pengevakaró, 3 db szilánkvakaró, 5 db véső, 4 db retusált penge, 1-1 db tompított hátú penge, fúró és csonkított szilánk. Az Ipoly-völgy 4. lelőhely a pengetechnika, a tompított hátú penge, a nagy számban jelen lévő vésők és vakarok, valamint a felhasznált nyersanyagok alapján a Hont-Parassa III-Orgonás lelőhelyhez hasonlóan az idősebb pengés Gravettien entitásba sorolható. Kora az Interpleniglaciális Paudorf időszakára - 27.000 BP - tehető (T. DOBOSI-SIMÁN 2000: 327; ZANDLER 2010A: 181-182). 2.3.2. A fiatalabb pengés, Epigravettien entitás lelőhelyei 2.3.2.I. Hont-Templom-domb lelőhely Gábori Miklós 1955-ben helyszíni szemlét végzett Parassapusztán és Honton. Ezt követően még ugyanebben az évben ásatást folytatott a lelőhelyen (3. ábra: 9). A lelőhely a Hont település fölött kiemelkedő, hosszan elnyúló teraszon található templomdomb K- i oldalán, a temető közvetlen közelében terül el. A domb K-i oldalán, a falu felé lekanyarodó, akkor még használatban levő széles mélyút domb felőli részének csekély mélységű, 0,5-1 m-es leszakadozott ÉNy-i oldalában kerültek elő az első leletek. Az Ipoly folyó 5 Minden bizonnyal elírás vagy sajtóhiba Hont-Kutyika helyett. A „kutyika” szó jelentése: ’forrás, kút’ (MAÁCZ 1955). 146
