Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2016 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 39. (Salgótarján, 2016)
Régészet - Péntek Attila–Zandler Krisztián: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy felső paleolitikus és epipaleolitikus lelőhelyeinek topográfiája
ság orográfiai domborzattípusába sorolható” (DÖVÉNYI2010:807). A Dél-Nógrádi-medence K-i szárnyának D-i része, Romhány és Bánk környéke nem egyszerű, féloldalasán kiemelt, K felé dűlő denudációs felszín, hanem valószínűleg gyenge felboltozódás. Kissé aszimmetrikus keresztmetszetű, jóval alacsonyabb, mint a Lókos-pataktól D-re lévő szomszédos terület. Rö- videbb szárnya ÉNy-ra a Derék-patak völgyére tekint, míg a hosszabb K-re, a Lókos-patak völgyére. Az antiklinálishoz hasonló formát a fiatal vetők mentén bevágódott völgyek alaposan feldarabolták. Ilyen rövid völgyek ÉNy-ra, a Derék-patak felé is lefutnak, továbbá DK-re és K felé is a Lókos-patak irányába. Ezt a boltozatot egy éles, merev, egyenes Ny-K irányú peremtörés zárja le a Diósjenői-patak és annak folytatásában a Lókos-Bánk-Romhány közötti nyílegyenes völgyszakasz irányában (LÁNG 1967: 189). A Romhány településtől D-re található Romhányi-hegy (417,7 m) háromszög alakú röge féloldalasán felemelt tönkre emlékeztet. É felé a Lókos-völgyi merev, egyenes peremtörésre lankásan ereszkedik le, D-en és DK-en mindenütt meredek lejtővel végződik. Területe csak gyengéit tagolt. A Romhány-Diós-út lelőhely a Romhány-Bánk-Felsőpetény között futó Lókos-patak völgye által közbezárt, a Romhányi-hegy ÉNy-i lábánál elterülő háromszög alakú fennsíkon helyezkedik el (2. ábra: 1). A lelőhelyen és annak környékén Gyombola Gábor folytatott felszíni gyűjtést több alkalommal az 1980-as években. A fennsík legmagasabb pontjától, a Hársas-tetőtől (290,7 m) K-i irányban Romhány felé húzódó enyhén lejtős domboldalon mintegy 500-600 m hosszúságban és 40-50 m szélességben több leletkoncentrációt is talált. A lelőhelyet a „Diós-út” osztja mesterségesen ketté. A leletanyag feldolgozása és publikálása T. Dobosi Viola érdeme (T. DOBOSI 2013a). A 302 darabos leletegyüttes nyersanyag-felhasználásában a helyi eredetűnek tekinthető hidrokvarcit dominál (72,19 %), amelyet a kárpáti radiolarit követ (16,89 %). Az egyéb nyersanyagféleségek mennyisége csekély, azonban meg kell említeni a 9 db obszidán és 2-2 db makroszkópos alapon feltételesen erratikus tűzkőként, illetve pruti kovaként meghatározott leletet. A 23 db formális eszközből álló eszközkészletben 5-5 db vakaró (4 db penge- és 1 db szilánkvakaró), véső és tompított hátú penge; 1-1 db gyalu, vakaró-véső kombináció és kaparó, 2-2 db csonkított, illetve retusált penge, továbbá 1 db hegy található. Az eszközök nyersanyagában az összleletszámhoz hasonlóan a hidrokvarcit dominál (12 db), amelyet a radiolarit (7 db) követ. Az eszközkészletből hiányoznak a meghatározó típusok, az eszközök általános felső paleolitikus típusok. Az eszközök kivitelezése, mérete és a nyersanyagválasztás alapján a lelőhely a Gravettien entitás fiatalabb pengés (Epigravettien) filumába sorolható (ibid.: 21). A lelőhely jelentőségét az a tény adhatja, hogy egy olyan ÉNy-DK-i irányú tengelyben helyezkedik el, amely a dél-cserháti és Galga-völgyi lelőhelyeket, a Börzsönyt és Cserhátot É-ról megkerülő Ipoly folyó völgyével köti össze. Egyben kapcsolatot jelenthet az Északi-Középhegység tömbjét D-ről és É-ról megkerülő (feltételezett) felső paleolitikus települési lánc között (ibid.: 10). A szerzőknek 2016 tavaszán a „Diós-út” művelés alatt álló északi oldalán két alkalommal sikerült részleges gyűjtést végezni, amelyek során kézi GPS eszköz segítségével valamennyi lelet EOV koordinátája bemérésre került. A bemért koordináták alapján igazoltnak látszik a korábbi feltevés, a lelőhely területén legalább három, egymástól leletmentes sávokkal elhatárolt leletkoncentráció, megtelepülési folt található. Bár a lelőhely teljes felmérése még nem tekinthető befejezettnek, de az eddigi eredmények némileg módosítják a nyersanyag-felhasználásra vonatkozó korábbi ismereteinket. A leletanyagnak lényegesen nagyobb részét teszi ki az erratikus tűzkő. 142
