Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig
datáról is híres Erzsébet királyné 1898-ban bekövetkezett halála a környék kopár hegyoldalai befásításának újabb lendületet adott. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter felhívást tett közzé az országos gyász kifejezése gyanánt hárs, tölgy és fenyő ültetésére.66 2. ábra: „Salgó vára a Boszorkányvár gerincétől" (Turisták lapja. 1894. 6. évf. 127.p.) Az erdőhasználatot és az erdőkezelés ügyét országos szinten 1879-ben rendezték, ekkor született meg a XXXI. te., amelyet az első erdőtörvénynek nevezhetünk. A Nógrád megyében folyó tervszerű erdőgazdálkodás legfőbb felügyeleti szerve a Besztercebányai Királyi Erdőfelügyelőség és azon belül a Balassagyarmaton és a Losoncon működő erdőgondokság volt. Ezen a vidéken a losonci erdőgondokság gyakorolt felügyeletet. Az 1890-es években tovább gyarapodott a vidék ipari üzemeinek száma: megindult az öblös- és a táblaüveggyártás, s megkezdte működését a mai tűzhelygyár jogelődje is. Fontos megemlíteni a bazaltbányászatot is. A Medves vidékén előforduló bazaltot már évszázadokkal ezelőtt is bányászták és felhasználták, de nem iparszerűen. Ennek legszembetűnőbb emlékei a táj képét meghatározó, völgyek fölé magasodó középkori várak. Vidékünkön még a 18. század közepén-végén is épültek fából házak, de a bazaltkő, mint építőanyag egyre elterjedtebb lett. Janssen Alfonz 1878-ban nyitotta meg az első iparszerű bazaltbányát a somoskői Nyerges-hegyen (Bagó-kő), majd 1880-ban megkezdődött a termelés a macskalyuki kőfejtőben is. A kitermelt kockakövek hazánk legtöbb nagyvárosába és a fővárosba is eljutottak. A Janssen- féle bányákat a környék földbirtokosa, a későbbi Somoskői Bazaltbánya Rt. tulajdonosa, dr. Krepuska Géza vette át 1905-ben. A Nógrádvidéki Kőbányák Rt. fennhatósága alá tartozó eresztvényi kőfejtők az 1910-es években kezdték meg működésüket. Az államosítást követően az eresztvényi bányákat az ÉM. 3. sz. Kőbánya Vállalata, a bagó-kőit az Állami Építészeti Hivatal, majd az egri Útfenntartó Vállalat üzemeltette. A Karancs andezitjét 1885-ben a Farkas-kői-bányában (Tőke-kúti-bánya néven is ismert) kezdték termelni, majd Karancslapujtő határában Mocsáry Ödön 1890-ben megnyitotta a Bobonyér-kőbányát.66 67 66 CS. SEBESTYÉN Kálmán: A Salgótarján körüli erdőkrőL In: Köszöntés. Szerk.: Szvircsek Ferenc. Salgótarján, 1998. 27-28. p. 67 KARANCSI Zoltán, PRAKFALV1 Péter, GAÁL Lajos: Bányászat- és ipartörténet. In: A Karancs-Medves és a Cseres-hegység Tájvédelmi Körzet. Nógrád és Gömör határán. Eger, 2007. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. 273-280. p. 74
