Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig
határaiban elegendő makktermő erdők feküdtek.”43 Ugyanebben az évben Szluha Ferenc salgói tiszttartójához, Kereskényi Lászlóhoz írt utasításában szabályozta a salgói erdők helyzetét. Hangsúlyozta a tilalmas erdők, azok között is a fiatal erdők őrzésének fontosságát. Kimondta, ha a tiszttartó személyesen nem tudja végigjárni az erdőket s felbecsülni a makktermést, akkor bízzon meg egy embert, aki jelentést tesz a makktermés mennyiségéről, a sertések makkoltatásának lehetőségeiről. Kiemelte azt is, hogy a tiszttartónak a földesúr sertései számára egy jó makktermő erdőt tilalmassá kell tenni.44 Szluha Ferenc szintén ebben az évben tiltakozott a somoskői és somosújfalui lakosok salgói uradalmi területen való jogtalan favágása, legeltetése, makkoltatása ellen.45 1727-ben a salgói uradalom irtásos rétjeit, földjeit összeírták, ebben szerepel, hogy az uradalom lakosai erdőirtással növelték a művelésre alkalmas területeket.46 A nagymértékű erdőirtás ellenére az 1735-ben és 1742-ben készült Mikoviny Sámu- el-féle Nógrád vármegye térképeken „Salgóvár” közvetlen környékén erdőjelölés figyelhető meg.47 Egy ismeretlen szerző által készített 1740-es térképen, melyben a településeket és a várakat külön-külön jelöléssel látta el: a várak esetében külön jelet használt az elhagyott várra (arx deserta) és a lakott várra (arx culta). „Salgóvár” esetében a térképen „arx deserta” jelölés látható, ami a szomszédos Somoskő váránál is látható. A salgói uradalom fejlesztése Szluha Ferenc 1729-ben bekövetkezett halála után öcs- cse, György révén nem maradt abba. 1729-ben Szluha György a vidékre igen jellemző talajerózió okozta károk megakadályozására törekedett. A termőtalaj vízmosások útján való elhordásának megszüntetése érdekében elrendelte a szántóföldek alsó és felső végében mély barázdák szántását, hogy a „hirtelen való eső a földekben mosást és kárt ne tegyen”. Ugyanebben az évben Szluha György Kereskényi Lászlóhoz írt utasításában, a makktermés szűkössége miatt, megtiltotta a salgói uradalom területén a jobbágyok számára a sertésmakkoltatást és az erdőirtást.48 1 731-ben újabb utasításokat adott: ősszel és télen olykor-olykor vadászatokat tegyenek, kiváltképp medve és rókabőr kedvéért.49 Szluha György az uradalom fejlesztése miatt gyakran pénzkölcsönre szorult. Ez vezetett ahhoz, hogy végül Szluha György kénytelen volt a salgói uradalmat eladni Jankovich Miklósnak, így 1748-tól a Jankovich család kezébe került. Jankovich Miklós 1748-ban megtiltotta a salgói uradalom területén a szabad vadászatot, ezt később az unoka, Jankovich János meg akarta újítani, azonban ezt a Balassagyarmaton székelő közgyűlés törvénytelennek nyilvánította.50 A korszerű erdőgazdálkodást szélesebb körben a 18. században terjesztették el Magyarországon, az erdőélést felváltotta az erdőművelés, amelyben a fatermesztés vált kiemeltté. Az erdőgazdálkodás mint önálló művelési ág jelent meg a mezőgazdaságon be43 MNL P 1284 Jankovich család. 22. cs. 7. t. 44 MNL P 1284 Jankovich család. 22. cs. 7. t. 45 Salgótarján története,1972. 36-37. p. 46 Salgótarján történelmi kronológiája, 1996. 14. p. 47 Mappa Comitatus Neogradiensis. OSZK Kéziratos térképek Tk 1042. - Mappa Comitatus Neogradiensis. MNL MNL U 0045/11 48 MNL P 1284. 22. cs. 7. t. 49 Salgótarján története, 1972. 56. p. 50 MNL NML IV. 1. a. 67. 162. 413/1793. 70
