Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történeti ökológia - Judik Béla–Szepessyné Judik Dorottya: „Felbecsülhetetlen kincsük Salgó” – tájtörténeti vázlat a középkortól a 20. századig

hoz préselődő bazaltoszlopok alkotta meredek sziklacsúcson épült fel a salgói vár. A vár első okleveles említései a 14. század első feléből származnak. A vár építtetője a környék korai birtokosa, a Kacsics nemzetség tarjáni vagy salgói ágának őse, Illés fia Simon, esetleg annak fia, Miklós lehetett a 13. század végén vagy a 14. század elején. A hatalmi szimbólumnak is tartott vár emelésére nem kevés anyagi erő kellett, mivel a kőfalak építéséhez nem akármilyen szakemberekre volt szükség. A főbb építőanyagokból: a bazaltkőből és fából mindkettő bőségesen rendelkezésre állt a vidé­ken. A várral szomszédos területet, a Medves vidékét a kora középkorban sűrű erdőség jellemezhette, hiszen az okleveles említésekben a „silva Medves”, azaz erdős Medves ol­vasható.15 16 A bazalt pedig szintén adott volt, hiszen Salgó vára egy lepusztult bazaltvul­kán maradványaira, belső magjára épült, és a Medves is egy kiterjedt bazaltfennsík.17 Legkorábbi formájában Salgó vára csupán többszintes toronyból és ahhoz csatolt fa­lazott udvarból állt. Feld István kutatásai szerint a salgói vár helye: a lépcsőzetesen emel­kedő keskeny sziklagerinc egy 7,5 x9,5 méteres külső méretű, de közel 2 méteres falvas- tagságú, téglalap alakú toronyépítmény emelésére volt alkalmas, amihez egy keskeny, 30 méter hosszú, ívesen hajló alaprajzú várudvar is kapcsolódott.18 A korszakban nemcsak a fokozott várépítés nyelte el az erdő fáit, hanem az ez idő tájt fellendült bányászat és kohászat is. Egyre több épületfára, szerszámfára és faszénre volt szükség. Feltételezhető, hogy ezen a vidéken is megjelent a szénégetés, hiszen a kö­zelben folyt a gömöri és a Selmecbányái vasércbányászat, vasolvasztás. A bányaácsola- tok rengeteg fát igényeltek, és a kohókat a 18. század közepén is faszénnel fűtötték.19 A salgói erősség az írott forrásokban csak 1341-ben tűnik fel, a következő évtizedekben két egymással rokon család: a Rapiak és a Szőlősiek birtokolták. Feld István feltételezései sze­rint várnagyként egy környékbeli kisnemesi familiáris gondoskodott urai szolgálatában a vár karbantartásáról, védelméről. A vár karbantartásához nemcsak építőanyagra volt szükség, hanem vízre is. A ciszternákban összegyűjtött víz itt elsősorban tűzvédelmi célokat szolgált. 15 1327: Solgow (D12422); 1341: castri Salgov (DL3879). Gyöifly, 1998. 291. p. 16 silva Medves (DL 3879, Ik 11.136.) Uo. 209. p. A terület névadója a Medves hegység, melynek központi része egy bazaltfennsík. Mocsáry Antal szerint „A Medves, melly a Mátra hegyeméi vévén kezdetét, délről terjed észak felé. Nevezetét vette a hajdan nyájonkint benne tanyázott Medvék sokaságától Mocsáry Antal: Nemes Nógrád vármegyének históriai, geographiai és statistikai esmertetése II. köt Pest, 1826.35. p. - Ez a megközelítés a 19. században még kézenfekvő volt, hiszen a közeli Bucsom hegység Észak-Nógrádban (Málnapatak és Pohár fölött) akkoriban még medvevadászatokról volt nevezetes, és onnan elvándorolha­tott egypár medve. A nyelvtudomány viszont a régi magyar nyelv: száraz, holt, időnként vizes, kevés vizű” jelentéseket hordozó med, medes szavából származtatja a hegység nevét Lásd még erről: PALÁDI- KOVÁCS Attila: Medvesalja földje és népe. In: Agria. 33.1997. 392. p. 17 Kirándulások a bazaltvulkánok földjén. Szerk. BARÁZ Csaba. Eger, 2010. Bükki Nemzeti Park Igazgatóság. 1. p., 26. p. 18 FELD István: A salgói vár történetének és építésének korszakai. In: Salgótaijáni Új Almanach II. Salgótarján, 2002. 218. p. (továbbiakban FELD 2002.) 19 A Karancs-Medves vidék helynevei közt találunk fafelhasználásra is utaló kifejezést Erre jó példa Karancslapujtő, amely település része Bocsár, ami a szláv nyelvben a kádárt jelenti. BELITZKY János: Nógrád megye története. I. köt Salgótarján, 1973.45. p. A vár másik építőanyagának, a bazaltnak az inten­zív, iparszerű kitermelése a 19. század 70es éveitől indult meg. 65

Next

/
Oldalképek
Tartalom