Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Hausel Sándor: A „városi táj” szépítői, a virágkertészek. Balassagyarmat XIX–XX. századi fásítási, parkosítási és virágosítási története
A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE TÖRTÉNETI ÖKOLÓGIA XXXVIII. KÖTET (2014-2015) A „VÁROSI TÁJ” SZÉPÍTŐI, A VIRÁGKERTÉSZEK BALASSAGYARMAT XIX-XX. SZÁZADI FÁSÍTÁSI, PARKOSÍTÁSI ÉS VIRÁGOSÍTÁSI TÖRTÉNETE HAUSEL SÁNDOR Magyar Nemzeti Levéltár Nógrád Megyei Levéltára, Balassagyarmat A virágok hasznosságuk tapasztalatait és elvont képzetek kettős jelentését hordozva vonulnak ál az évszázadokon. R. Várkonyi Ágnes Balassagyarmat történetében a virágok (dísznövények) termesztése a XIX. század utolsó harmadáig a privát szféra ügye volt.1 Virágkertész megjelenéséhez, a gazdasági célú dísznövénytermesztéshez sem a gazdasági, sem a társadalmi feltételek nem voltak adottak a XVIII. század folyamán. Az 1690-ben a semmiből újratelepült mezőváros első évtizedeinek meghatározó mezőgazdasági ága, a rideg állattartás sem kedvezett a közterületek kertészeti hasznosításának. Az 1750-es évektől bekövetkező változás - a szántóföldi növénytermesztés és a szőlőkultúra növekvő szerepe, továbbá az iparos és kereskedő népesség számarányának, a városi társadalmon belüli súlyának folyamatos növekedése - hatással volt a közterekkel szembeni igényekre. De még nagyobb hatása volt ebből a szempontból annak, hogy Balassagyarmat az 1780-as évek közepén megyeszékhely lett.1 2 Ez azzal járt, hogy képzett hivatalnokok és kitanult, világlátott földbirtokosok és kereskedők sokasága jelent meg a város mindennapjaiban, akik számára nem volt közömbös a város kinézete, a közterületek csinosítása. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az első fásítási rendelet 1816-ból, amit a megye hozott: „A nemes vármegyének az a kegyes meghatározása, hogy az élőfák, akar azok gyümölcstermők, akar gyümölcstálénak legyenek, az házak előtt a város lakosai által ültessenek”. - adta hírül a város tanácsa.3 Alighanem még az ezen kezdeményezésből díszlő fákat láthatta Bozena Nemcova cseh írónő négy évtizeddel később. Szerinte a balassagyarmati utcák egyetlen díszei az akácfák voltak: „A gyarmati utcákat egy kicsit széppé teszik a szétszórtan elültetett akácok. Főleg májusban csodásak, mikor virágzanak. ”4 1 A város kertészeiről bővebben HAUSEL Sándor: Balassagyarmat virágkertészetei. Balassagyarmati Honismereti Híradó 2013. 22-62. 2 BELITZKY János: A török kiűzésétől a polgári forradalomig. Balassagyarmat, 1977. 59-70. 3NMLV. 1. 1816. február. 4 Bozena NEMCOVA: Egy magyar város (Gyarmat). Néprajzi leírás. In: Tyekvicska Árpád: Nagy István történeti kör. 1996. Tanulmányok. Nagy Iván Történeti Kör, Balassagyarmat. 1997. 30
