Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Róbert Malček–Viktória Tittonová: A Füleki alsó vár késő reneszánsz erődítése a 2011–2015 között folytatott feltárások fényében
Valószínű, hogy ebben az építési fázisban ásták be a sánc közepén - tehát az erődítés külső (kő)fala és a sánc teteje közötti részen - elhelyezkedő Kl-es számú palánksort (a szelvény 7-8 m-es szakaszán). A kutatott részen 8 darab, egymástól szabálytalan távolságra (10-30 cm) elhelyezkedő cölöplyuk került elő (6.-13. számú cölöplyukak), melynek cölöpjeit egy előre kiásott alapárokba rakták be. A cölöpök nyugati irányba, tehát 10°-os szögben kifelé dőltek. A jól megmaradt cölöplyukak 50-80 cm mélyek voltak, átmérőjük pedig mintegy 20 cm. A palánk alapárka átvágta az U15b réteget, és valószínű, hogy belső falát részben az U14-es réteg alkotta (a helyzet itt nem teljesen egyértelmű, mivel elképzelhető, hogy a palánk túlélt egy ostromot, és használatban volt még a III. építészi fázisban is, amikor is a II. fázisnál fiatalabb U12-es számú beszúrással erősíthették meg). A cölöpök külső részét vastag patics, illetve vályog tapasztás (?) boríthatta, amit egy átégett, tűz által konzervált réteg (UlOa) is bizonyít. A kutatott szakaszon ez a palánk is északnyugat-délkeleti irányban futott. A vizsgált részen megfigyelhető volt a KI és K2 számú palánkok találkozása: a K2-es konstrukció 3. számú gerendájának alsó része a Kl-es palánk 6. és 7. számú cölöpje közötti résbe volt ágyazva, és mindkét konstrukció cölöpjeinek alja ugyanolyan mélyen helyezkedett el, egyazon vonalat követve. Ez a találkozás azonban nagyrészt a véletlen műve lehetett, mivel a Kies palánk építésének idején a régebbi konstrukció cölöpjei még jól láthatóak lehettek. Hozzáfűzendő még, hogy a Kl-es palánk 196,6 méteres tszfm-on lett beazonosítva, tehát 2 méterrel a jelenlegi felszín alatt. AII. építési fázisban tehát az erődítés a (megmagasított?) kőfalból, megemelt sáncból és a két palánkkerítésből állott: egy egyszerű, az ostromlók felé kihajtó palánkból a sánc közepén (KI), illetve egy duplasoros, az ostromtóttakat védő palánkból a sánc koronájának tetején (K3). Ezeket egy szándékosan nehezen járhatóvá alakított, mintegy 6 m széles terület választotta el egymástól. III. építési fázis A legnehezebben kimutatható az erődítés III. építési fázisa volt. Az utolsó szakaszban - valószínűleg már a K3-as duplasoros palánk elpusztulása után - még elrendezték a sánc lejtőjét, illetve koronájának nyugati (külső) élét egy kb. 50 cm vastag kompakt, szürkésbarna aprórögös beszúrással (U13), amit ledöngöltek. A réteg nagy arányban tartalmazott elszórt paticsrögöket, szenet és apró malterdarabokat is. A Kl-es palánkszerkezetnél azonban a réteg át volt vágva, ezt az árkot töltötte ki a már említett nagyon kemény, döngölt agyag alkotta U12-es réteg, amely valószínűleg a régebbi (?) palánkot támaszthatta meg. Az U13-as beszórás felszínébe volt süllyesztve az ötödik számú palánk - K0, melyből csak a cölöplyukak alja maradt meg (5 db 10 cm mély, 20-26 cm átmérőjű üreg). Ez a pa- lánksor is északnyugat-délkeleti irányban futott - tehát követte a kurtina irányát -, a szelvény keleti felében a már említett leomlott falrésznél ért véget (amely az U14a réteg része volt), nyugaton pedig a kutatott részen túlhaladt. A keményfalú cölöplyukakat por- hanyós föld töltötte ki. 8. ábra -A KO palánk 279
