Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Régészet - Róbert Malček–Viktória Tittonová: A Füleki alsó vár késő reneszánsz erődítése a 2011–2015 között folytatott feltárások fényében

Az említett „padlószerű” réteg két szinten lett beazonosítva: a palánk belső oldalánál megközelítőleg 80 cm-el magasabban feküdt, mint annak külső oldalánál. Alaposabban a palánk külső oldalára eső rész volt elemezve, és az objektum az U21-es számú rétegként lett dokumentálva. Részben az Ul-es számú felszíni réteg alatt, részben pedig az U23-as számú omladékréteg alatt lett feltárva; a 2014-es ásatási szezon munkálatai során csupán egy kb. 150 cm széles kemény homokos agyagsávnak tűnt, nagyjából vízszintesre elegyengetett, változó árnyalatú felszínnel - déli részén szürkésbarna, középen halványsárga, észak-keleti részén két sötétszürke, szélén vörösesre égett körfolttal (akár hordozható tűzhely lenyomata is lehetett). Vörösesre égett át az objektum észak-nyugati része is, a K3-as számú palánkkal való találkozásánál. Az objektum északnyugati részén is kirajzolódott két egymás mellett elhelyezkedő (24. és 25. számú) cölöplyuk, viszont rendeltetésük az objektum viszonyában ismeretlen. Az objektumot egy 1 m széles ellenőrző árok szelte át, melyben 10-15 cm-rel lejjebb előkerült az U21b számú alsó „padló” réteg. A fölötte lévőtől szerkezetében nem (ledöngölt, homokkal kevert agyagos föld), csak színében különbözött (sötétszürke). Az objektum alját egy vékony réteg, az U21c alkotta, amely csak a metszetben volt megfigyelhető, viszont ez feküdt az U22c számú szemcsés kavicsos földrétegen. A rétegcsoport így 30 cm vastag volt. A 2015-ös ásatási szezon alatt sikerült interpretálni az U21-es számú réteg kapcsolatát az U14-es számú rétegcsoporttal, amely a szelvény 7-9 m-es szakaszán lett átvágva.

Az 50 cm vastag, kb. 2 m hosszú U14-es számú rétegcsoport az első interpretáció szerint egy föld feletti lerombolt épület maradványa lehetett, melynek padlózata (U21) a 11-12 m-es szakaszon lett letisztítva. Az akkori elképzelés szerint, ez a ledőlt fal borította be a régebbi sánc (U15) felső rétegét, már a K4-es számú palánk lerombolása vagy föld feletti részének eltávolítása után, mivel a cölöpök üregei már nem értek bele az U14-es rétegbe. Az említett rétegcsoport a tanúfalon áthaladó ellenőrző árok segítségével volt kutatva a 7-11 m-es szakaszon. A felszínről elsősorban el lett távolítva egy paticsrögökkel és paticsporral kevert kompakt agyagréteg, melyben a rögök helyenként csoportokba tömörültek (U14a-c alrétegek), illetve előbukkant egy sárgás ledöngölt homokréteg felszíne (U14e). Az említett nagyobb paticsrögök néhány esetben inkább kétszer kiégett vályogdarabokra hasonlítottak. A 2015-ös ásatási szezon után már világossá vált, hogy a rétegcsoport felső rétegei (U14 a-c) valójában a leomlott K3- as számú palánkkerítéshez tartoztak és identikusak az U23-as számú réteggel, az alsó U14-es réteg pedig azonos az U21-es réteggel. Az U21-es réteg tehát a K2-es és K3-as palánk közötti terepjavítás eredményeként magyarázható, amikor is az U15-ös és U22- es rétegekből álló sánc tetejére rászórták a homokkal kevert agyagréteget. A réteg felszínét a felső palánknál gondosan elegyengették, ezáltal a konstrukció előtt (illetve mögött is) létrejött egy mintegy 2 m széles járófelület. Az alatta lévő lejtős részt viszont egy csúszós, elsimított felület alkotta. AII. fázisban leírt sánc felszíne így 198, 6 méteres tszfm.-ban helyezkedett el (199,4 m tszfm.-on a K3-as palánk belső oldalánál), tehát kb. 50/70 cm-el a mai felszín alatt. 4 méterrel volt tehát magasabb a kőfal megmaradt részénél.

Amint már említettük, a Kl-es és K3-as számú palánkkerítések is részei voltak az erődítés II. fázisának. A sánc tetején elhelyezett K3-as palánkból a 2012-es ásatási szezon alatt 9 darab cölöplyuk került elő, két merőleges, egymástól 60 cm-es távolságban elhelyezett sorba rendezve. A keleti sorban 5, a nyugatiban pedig 4 cölöplyuk lett kiásva, viszont itt a 2013-as szezon alatt előkerült a tizedik üreg is (23. számú cölöplyuk). A cölöpöket szabályos, 30 cm-es távolságra ásták be, pontosan egymással szemben.

277