Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Róbert Malček–Viktória Tittonová: A Füleki alsó vár késő reneszánsz erődítése a 2011–2015 között folytatott feltárások fényében
Az 1/2011-es szelvény csak egy bizonyos szakaszon volt teljes egészében feltárva az altalajig (2-7,5 m),20 viszont teljes szélességében átvágta a reneszánsz erődítményt. Az 1/2011-es szelvény tehát felfedte az alsó vár erődítésének maradványait, illetve az alatta elhelyezkedő középkori és őskori településrétegeket. A rétegcsoport két fő részre bontható: a felső 16.-17. századi építészeti beavatkozásra (reneszánsz erődítés), illetve az alatta lévő többszörös településrétegre. A lentebb lejegyzett helyzetleírások értelmezésével kapcsolatban megemlítendő, hogy az egyes objektumok alfanumerikus szimbolikával lettek ellátva, melynek első eleme jelöli az objektum típusát (K - palánk, M - kőfal, U - réteg, V - árok).21 második pedig a rétegek sorszámát. A benyújtott tanulmány a várdomb utolsó, késő-reneszánsz építési fázisát taglalja (a lentebb leírt rétegtani elemzéshez lásd az 1/2011-es szelvény keresztmetszetének rajzát a 9. és 10. ábrán). A késő reneszánsz erődítés Amint már említettük, az 1/2011-es szelvényben a rétegcsoport felső részét az erődítés szerkezetének maradványai alkották, melyet a várdomb déli lejtőjén építettek ki. A munkálatokat valószínűleg elősegíthette a „korabeli” terep konfigurációja is, amelyet már az őskori és középkori településrétegek is alakítottak. A vizsgált szakaszon az erődítés három szegmensből állott (árokkal védett falazott eszkarpból, földsáncból és palán- kokból), melyekből kettő kézzelfoghatóan, a harmadik pedig negatív lenyomat formájában maradt meg. A rétegtani elemzés alapján a konstrukció három építési fázisát lehetett elkülöníteni, melyeket a különböző várostromok során végbemenő erődítési munkálatokkal és javításokkal lehet összefüggésbe hozni. E rövid áttekintés után áttérünk az erődítés egyes építési fázisainak leírására. I. építési fázis Az alsó vár erődítési munkálatai az eszkarp „alapárkának” kiásásával kezdődtek, amely bizonyíthatóan az egész konstrukció támasztékául szolgált. Az 1/2011-es szelvény 4-6 m-es szakaszán egy művileg létrehozott árokszerű mélyedés volt megfigyelhető, amely összefüggött az eszkarp építésével. Az építők feltehetően kihasználták a terep természetes lejtését (ezért maradhattak meg a régebbi településrétegek), viszont a lejtő alját függőlegesen átvágták és kiásták: a keresztmetszetben jól látható volt törés, ami alatt az U20 számú steril réteg (altalaj) húzódott. Valószínűleg ez a törésvonal alkotta maga a kőfal alapárkának szélét, amely alighanem megjelent az építmény külső oldalánál is. Az alapárok kiásása után részlegesen felhúzhatták a falat, majd beszórták az árkot a határos őskori és középkori településrétegekből kitermelt földdel. Ezután folytatódhatott a falazás anélkül, hogy a munkásoknak bonyolult állást kellett volna építeniük a nehéz, lejtős terepen a fal felhúzásához - ezzel magyarázható az U5-ös számú vékony malterréteg jelenléte is. Hasonló szintmagasítás a fal belső oldalánál több szakaszban is történhetett, amit alátámasztatnak a metszetben megfigyelt különböző döngölt földrétegek (U4, U6). A kőfal felhúzása után, az így létrehozott alapra lett rászórva a földsánc (U15). Ebben a rétegcsoportban is megfigyelhetőek voltak bizonyos szerkezeti részletek: 20 A szakaszok a szelvény nyugati végétől voltak számozva. 21 Az objektumok jelölése, illetve a kapcsolódó rajzok szövege szlovák nyelven íródott: K=kolová konstrukcia/palánkszerkezet; M=múr/kőfal; U=ulozenina/réteg; V=vykop/árok. 270
