Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
tási területen („Versorgungsgebiet” 6) tehát nem képezett településformáló tényezőt. Bükkmogyorósd-Hosszúbérc esetében, ahol szinte valamennyi eszköz kvarcporfírból készült, a nyersanyagforrástól való távolság legalább 30 km. A kvarcporfír előfordulást régészeti kontextusban megemlíti a Mátra-hegység lelőhelyeinek vonatkozásában is, amelyek esetén a beszerzési távolság már 70 km. [Akkor még nem voltak ismeretesek a Cserhát-hegység területén található paleolitikus lelőhelyek, ahová a nyersanyag már mintegy 100-110 km távolságról érkezett, s helyenként a felszíni leletanyag 30-40 %-át alkotja.] Ringer Árpád szerint a paleontológiái segédanyag hiányában a vadászat orientációjára a települések koncentrációja, nevezetesen a széles Sajó-völgy mentén húzódó dombok peremén való elhelyezkedésük utal. Feltételezi ugyanakkor, hogy a zsákmányállatok körében nem csak a síkvidéki állatok, mint a mamut, orrszarvú és vadló, hanem a dombvidéken élő állatok is előfordultak. A Sajó-völgy jelentőségét húzza alá az a tény, hogy a nagyobb lelőhelyek a kvarcporfír, illetve a hidrokvarcit előfordulásoktól [Miskolc Szinva-völgy, Miskolc Avas-hegy) távolabb, Mis- kolctól 8-10 km távolságra É-ra tolódtak el. Sajóbábony vonatkozásában megemlíti továbbá a Bábony-völgyet, amely az állatok számára optimális vadváltó lehetett7. A Galgagyörk-Csonkás-hegy település-komplexum topográfiai helyzete összevethető a Sajó-völgy bábonyien telepeinek Sajószentpéter-Nagykorcsolás (8. ábra:l), Sajóbábony-Méhésztető (8. ábra:2) lelőhelyek helyzetével. Sajóbábony-Méhésztető, a Bábonyien ipar névadó lelőhelye, a Bükk-hegység K-i lábánál 207 m tszf-i magasságban, stratégiailag ideális helyen terül el. Legkorábbi és legpontosabb topográfiai leírása T. Dobosi Violának az 1974-es ásatás eredményeit ismertető cikkében található. A Sajó alluvi- ális völgyét kísérő jobb parti teraszokat közel Ny-K-i folyású patakok szelik át. Ezek egyike a Bábony-patak. D-i jobb partján emelkedik a Méhésztető. Enyhe lejtőkkel, nyergekkel kapcsolódik a nagyjából ÉNy-DK-i irányú dombsorhoz, s a Sajó felé meredeken leszakad. A tetőről betekinthető a Bódva és a Sajó összefolyásától É-ra elterülő síkság, a Borsodi medence középső szakasza, a Sajó s részben a Bódva völgyének jelentős része (RINGER 1983:15; T. DOBOSI 1987-88:226). Lényegében ugyanennek a topográfiai helyzetnek a leírását ismétli B. Adams (2000:173). A Sajószentpéter-Nagykorcsolás hegy 318 m tszf-i magasságban fekszik. Több egységből álló erodált domb, melyet É-ról és K-ről a Sajó, Ny-ról a Nyögő-patak határol. Délen kisebb dombok kötik össze a Bükk-hegység peremhegyeivel, amelynek Nagykorcsolás egy szélső tagját képezi (SIMÁN 1985:9). A szerzők sajátos módon mindkét lelőhely esetében egyoldalúan a Sajó-völgy jelentőségét hangsúlyozzák, teljességgel elhanyagolva a lelőhelyek topográfiai „hátterét”, nevezetesen a Bükk-hegység K-i lábát, amelyet már Ringer Árpád is említett. A bevezetésben már utaltunk Simán Katalinnak a paleolitikus települési formákkal foglalkozó cikkében kihangsúlyozott gondolatára a vizsgált terület kutatottságával kapcsolatban. Miután a Bükk-hegység K-i lába részben az erdősödés, részben a kaszálók, legelők, tehát a me6 Megfeleltethető a Binford féle, a mindennap bejárt „zsákmányolási területen” („foraging radius") túl húzódó „logisztikus terület” „logistical radius’’ fogalommal (BINFORD 1980:5) 7 „Ein weiterer siedlungsbildender Faktor in der Umgebung von Sajóbábyony war das Bäbonyer Tal, welches ein optimales Wechselgebiet für das Wild - karstige Bükk-Hochebene, Kalksteingebiet, Hügelland - gewesen sein dürfte.” (RINGER 1982:57). 228
