Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
A cserháti limnoszilicit nyersanyag aránya viszont szokatlan módon alacsony, kisebb mint 10%. A kovakavics és nummuliteszes kovakavics lehetséges forrása vagy a Szécsénke településhez tartozó közeli Kis-Ferenc-hegy illetve Berecz-oldal valamelyik kavicskibúvása, vagy a Legénd-Hosszú-földek lehet (PENTEK kéziratban 2). A település-komplexum topológiája annak a kérdésnek a függvénye, hogy a Legénd- Káldy-tanya lelőhely három leletkoncentrációját egy megtelepülés nyomának, összetar- tozónak tekintjük-e vagy sem. Amennyiben igen, úgy egy átmeneti [bázis)táborról beszélhetünk, amelyhez a kisebb lelőhelyek, leletkoncentrációk az egyidejűség feltételezése mellett mint feladat-specifikus lelőhelyek csillag-szerűen kapcsolódhatnak, egyfajta „sugaras megtelepülési rendszert” alkotva. Azonban a leletkoncentrációk egymástól való elkülönülése, a kvarcporfírt leszámítva alapjában hasonló nyersanyagfelhasználás ellenére az a lehetőség tűnik valószínűbbnek, hogy a leletkoncentrációkat különböző rövidtávú megtelepülések nyomaként mint önállóakat interpretáljuk. így gyakorlatilag semmilyen kiindulásunk nincsen a település-komplexum elemeinek tekintett leletkoncentrációk közötti kapcsolatokat, a topológiát illetően. Ebben az esetben valamennyi leletkoncentráció átmeneti vadásztanyának tekinthető. A Legéndtől D-re található két kisebb leletkoncentráció (Gubány-dűlő) a terület kedvezőtlen gyűjthetősége folytán (a lö- szös felső talajtakaró vastagsága) csak a minimális számú, még a kultúrkörbe tartozás elégséges kritériumának megfelelő számú leletet szolgáltatta. 4.3. A cserháti település-komplexumok összehasonlítása a Sajó- völgy és a Bükk-hegység lelőhelyeivel A Micoquien-Bábonyien iparba sorolt középső paleolitikus lelőhelyek többsége Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében a Tardonai-dombság területén találhatók. A dombság ÉK- i kitettségű és lejtésirányú, 124 és 401 m közötti, 350 m átlagos tszf-i magasságú, medencékkel tagolt, középhegységi előtérben elhelyezkedő dombság. Genetikailag völgyközi hátakra tagolt egykori hegylábfelszínként értelmezhető. A dombság területén az átlagos relatív relief 105 m/km2. Az egész felszínre jellemző az intenzív lejtőformálódás, a K-i részeken nagymértékű a talajerózió (DÖVÉNYI 2010:756). Ringer Árpád a Bábonyien ipart leíró doktori disszertációjában nagy teret szentelt a megtelepülési kérdésnek is (RINGER 1983:54-57). Az általa tárgyalt lelőhelyek topográfiai helyzetére jellemző, hogy magas, lapos dombhátakon helyezkednek el, amelyeket gyakran a meredek, megmászhatatlan lejtők jellemeznek. A lelőhelyeket nagyság szerint három alapvető csoportba osztja, amelyeknek részben funkcionális jelentést is tulajdonít. A legkisebb, néhány négyzetméter alapterületű, csupán néhány leletet, többnyire késeket, levéleszközöket szolgáltató leletkoncentrációkat kis csoportok, esetleg vadászok átmeneti pihenőhelyeinek tekinti. A nagyobb kiterjedésű lelőhelyeket, így a mintegy 70x30-40 m kiterjedésű Miskolc-Kánástetőt viszont általános nagyságú, 20-40 főt számláló szociális egységek telepének tekinti. A legnagyobb kiterjedéssel bíró lelőhelyek pedig, vagy többszörös megtelepedés nyomát, vagy nagyobb szociális egységek egyszeri megtelepülésének nyomát hordozzák. A lelőhelyek elhelyezkedésének számos ökológiai összetevője közül a nyersanyag és a vadászat tényezők szerepét hangsúlyozza. Noha az ipar nyersanyagfelhasználása erősen specializált volt, emellett a kedvelt nyersanyagféleségeket nagy távolságból is beszerezték, így lényegében a nyersanyagforrástól függetlenek voltak. A nyersanyagelőfordulás egy adott ellá227
