Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Régészet - Péntek Attila: A Cserhát-hegység és az Ipoly-völgy levéleszközös lelőhelyeinek topográfiája
zati típusok környezetében van. A Galga folyó egész hosszában tektonikusán előre jelzett völgyben folyik. Völgyhálózata nagyon fiatal, csak az új-pleisztocénban alakult ki. A Galgaguta-Acsa közötti E-D-i irányú folyószakasz meredek bal partján gyakoriak a bádeni andezitkúp-maradványok és az andezitből álló magaslatok. A völgy az Ácsa és Püspökhatvan közötti szakaszon megtörik, befordul az Acsai-völgy Ny-K-i törésébe, majd a Csibaj-hegy andezittömege előtt újra D felé kanyarodik. A Galga-völgyet alacsony, fiatal pleisztocén (11/a, Il/b sz.) teraszok kísérik, amelyek különösen Galgamácsa és Domony környékén jellemzőek. A magasabb teraszok közül legfeljebb a lösz fedte III. sz. teraszt lehet azonosítani. (DÖVÉNYI 2010:683-686) A Galga-völgy és az Ecskend-tető (320,7 m) vonulata között É-D-i irányban húzódó település-komplexum névadó lelőhelye a legnagyobb kiterjedésű és legnagyobb régészeti anyaggal rendelkező Galgagyörk-Csonkás-hegy lelőhely. Az Ecskendről minden irányba elágazó völgyek és gerincek sugaras elrendeződése tektonikus mozgások eredménye. A széles, lapos felboltozású tönkfelületből kiinduló különálló fennsíkrészek kisebb mértékű fel- boltozódásoknak köszönhetőek, az egyes redők között található sugaras törések mentén aszimmetrikus völgyek jöttek létre. A terület általános kiemelkedése alól egyetlen fiatal boltozatrész a kivétel, éppen a Galgagyörk-Galgamácsa közötti Csonkás-hegy lapos fennsíkja (LÁNG 1967:274). A névadó lelőhely a 233,2 m tszf-i magasságú Csonkás-hegy legmagasabb pontjától DK-i irányban mintegy 250 m hosszúságban terül el ideális stratégiai pozícióban. A fennsík ÉNy-i irányban enyhén lejt a Meleg-völgy felé. D-i irányban található a Csonkáshegytől egy enyhe nyereg (Salamon-mezsgye) által elválasztva a Kelemen-föld (220,0 m tszf-i magasságú, felső paleolitikus, a Gravettien entitás valamelyik filumába tartozó lelőhely), amely meredeken ereszkedik a Galga-völgybe. A nyeregből, Ny-i irányban egy egyre szélesedő völgyteknő és mély vízmosás fut le a Galga-völgy felé. D-DK-i irányban enyhén lejt Galgamácsa település felé. K-ről a környék egyetlen aktív vízfolyásának, az Ecskendi-tönk lábánál húzódó Megyerke-pataknak a völgye határolja. A lelőhelynek a Galga-völgytől számított relatív magassága mintegy 100 m. A lelőhelyet a település-komplexumhoz sorolt lelőhelyektől egy, a megközelítőleg ÉNy-DK-i irányú Meleg-völgy mint zsákvölgy fölötti alacsonyabb nyereg választja el. Ez utóbbi lelőhelyek többsége az Öreg-hegy (252,7 m) és Szálhegy (241,3 m) közötti átlagosan 230-240 m tszf-i magasságban húzódó gerincvonulat Ny- i peremén száraz aszóvölgyek, mély vízmosások, horhosok fölött helyezkednek eL A Meleg-völgyben és Galgagyörk-Komárka lelőhely területén limnokvarcit nyersanyag található nagy méretű tömbös előfordulásban, jellemzően andezittel társulva (MÁRKÓ 2005:54). Az Ecskendi-tönk Ny-i szélén számos kőfejtő tárja fel az augit- és hipersztén-andeziteket (SZENTES 1943:9). A Megyerke-patak völgyében található andezit igen finom szemcsés, homogén, jó pattintási tulajdonságokkal rendelkező kőeszköz nyersanyag. A Csonkás-hegy lelőhely felszíni gyűjtésből és Markó András publikálatlan ásatásából származó leletanyaga közel 2000 darabos. A leletek döntő többségének nyersanyaga a sárgás-fehér patinás helyi limnokvarcit. Nagyszámú lelet nyersanyaga andezit, amelynek, mint kőeszköz nyersanyagnak az ilyen nagyobb méretű felhasználása hazánk területén legalábbis egyedülálló. A kisszámú magyarországi, illetve a szórványos közép-európai előfordulásokat részletesen közli Markó András (MARKÓ 2004:10), aki a Vanyarc környéki középső paleolitikus leletegyüttesek kapcsán szintén számos közép-európai példát sorol fel az andezit nyersanyag felhasználására (MARKÓ 2012:25-26). A középeurópai előfordulások közül mindenképpen kiemelkedik a Nyugat-Szlovákia területén található Bojnice környékének középső paleolitikuma, ahol igen jelentős az andezit fel- használás (NERUDA-KAMINSKÁ 2013). 224
