Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében
abban évszázados múltú jelentős könyvgyűjteménnyel. A megyében meghatározó múltja van az egyházi könyvkultúrának, több fontos kolostor a középkor óta szervezi az írásbeliség gyakorlatát, továbbadását (Városlőd, Zirc, Nagyvázsony). Pápán a református kollégium s annak könyvtára minden hányattatása ellenére, mint iskolai centrum és mint tudás őrző és gyarapító hely, meghatározó az egész tájegységre kisugárzóan. Nem szólva arról, hogy a református lelkipásztorok kötelességüknek érezték, hogy vagy még életükben vagy haláluk után könyvadományokkal gazdagítsák a kollégium könyvtárát! Pápán már 1788-tól volt nyomda, s ezt követte a pápai kollégium nyomdája is 1838- tól. Veszprémben 1789-től a Szammer nyomda működött több évtizeden át, amelyben 1789-1845 között 416 önálló kiadvány készült.62 1805-től kezdődően több folyóirat is megjelent a megyében hosszabb-rövidebb élettartammal. Két évig jelent meg a Prédikátor Tárház című folyóirat, majd az 1816-ban létrehozott Veszprémi Tudós Társaság kiadta az Egyházi Értekezések és Tudósitások című folyóiratot, kezdetben 1000 példányban. A lap megszűnt ugyan 1824-ben de újra indult az Egyházi Folyóírás 1832-ben. És végül a tárgyalt időszakunkban, 1846-ban egy szép- irodalmi lap is megindult Társalgó címmel. Pápán pedig A Magyar Zsinagóga címen jelent meg egy zsidó folyóirat 1847-ben.63 Nyomdák, könyvkiadás, folyóiratok, könyvtárak, Tudós Társaság - behozhatatlan előnye van ennek a tájnak. Tegyük még hozzá a balatonfüredi színház létezését 1831-től, amely ugyan csak szezonálisan működött, ám kultúra- s művészetközvetítő szerepe beláthatatlan hatású. Nem lehet megfeledkezni az egyházi hivatásúak könyvtárainak létéről sem. Látjuk, Nógrádban is vásárolnak Mocsáry könyvéből a papok, de Veszprém megyében 1815 táján egy összeírás szerint 67 plébánosnak összesen 2342 könyve volt. Egyes tudós papoknak pedig több száz kötetes könyvtára volt. (Nógrádi adatok híján egyelőre ezt a tényt nem tudjuk feldolgozni.) Közülük is kiemelhető pl. Ruzsek József veszprémi kanonok 1200 kötetes könyvtára és Paintner Mihály rátóti prépost 5000 kötetes könyvtára 1831-ből. A református lelkészek is hasonló nagyságrendű könyvtárakkal vették magukat körül. Ángyán János lelkésznek több száz kötetes könyvtára volt, Fábián József pedig könyvtárában a francia nyelvű szőlészeti-borászati irodalmat gyűjtötte, s olykor fordította is. Mindezekhez tegyük hozzá a Veszprém megyében élt, vagy ott is birtokos világi főrendeket (Nógrádban egy sem volt), s azok könyvtárait. Már a névsor is meggyőző, mögötte látva a személyek kultúratámogató, kulturális intézményt alapító, szervező, fenntartó tevékenységét. Pápa: Eszterházy, Várpalota: Zichy, Enying: herceg Batthyány, Dóba: gróf Erdődy, Dég: gróf Festetics, Dáka: gróf Nádasdy. De hasonló példákat tudunk sorolni Hudi József kutatásai alapján a Veszprém megyei köznemesek magánkönyvtárairól, azok nagyságáról és összetételéről. Ám az is tény, hogy a nemesi osztály kilenctizedét kitevő kuriális nemesek között az írni-olvasni tudás e megyében is lassan változik, s ennek következtében a könyvkultúrája (lásd vagyoni leltárak) hasonló képet mutat, mint Nógrádban. De azért ebben a korszakban megyénkben 62 Hudi: i. m. 22. 63 A lapkiadás legnagyobb gondja az előfizetés megszervezése, előfizetők szerzése, s ez nemcsak a megyében, de szerte az országban is így volt, s ez alól a Pest sem kivétel. Lásd erre: T. ERDÉLYI ILONA-. Irodalom és közönség a reformkorban. Bp. 1970. (Irodalomtörténeti füzetek 69. sz.) 189
