Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében
Rokonsága révén volt lehetősége a könyvekhez való viszonyát már korán kialakítani, ugyanis apja unokatestvérének többezres könyvtára volt, amit ő is használhatott. Nagybátyja személyesen ismerte a korabeli magyar irodalmi élet szereplőit, így a fiatal Mogyoróssy Pesten kapcsolatban lehetett Kisfaludy Károllyal, Bajza Józseffel, Horvát Istvánnal stb. Mentora könyvtárának összetételét nem ismerjük, s a bibliotéka sorsa is ismeretlen, de nem ez volt Mogyoróssy könyvtárának alapja, azt ő maga hozta össze.55 Könyvtárát 1868-ban Gyula város közönségére hagyta, ami nemcsak könyvekből állt, hanem hatalmas gyűjtemény is volt, amilyent, mint említettük, a nógrádiaknál pl. a Kubinyi testvérek családjában is láthattunk. Ebben a kollekcióban felsoroltak képet, térképet, érmet, bakjegyet, fegyvert, kövületet stb. „A főleltár szerint az adomány 439 könyvet és kéziratot fogak magába 844 kötetben, 4200 forint értékben. Megjelenési évét tekintve közülük 240 mű (373 kötet) esett az 1849-et megelőző időszakra. ”56 Ezek könyvtárába kerülése még finomítható, írja Héjjá Julianna, de még így is egy számottevő köznemesi könyvtárról van szó, amit 33 szakcsoportba rendezett el, vagyis sokirányú érdeklődése és olvasási, műveltségszerző szenvedélye egyértelmű. Tóth István György Vas megye nemesi könyvtárait dolgozta fel tanulmányában a hagyatéki leltárak alapján57. Ő harminc, nemesi könyvhasználatra vonatkozó adatot talált. Ezek szerint három, 100 holdnál kisebb birtokú köznemesnek volt könyv a tulajdonában (mindegy most, milyen mennyiségű), a többség valószínűleg írástudatlan volt ekkor még. A további 27 könyvtári összeírást a 100 hold feletti birtokosoknál találta. A legszegényebbek között volt, akinél csak két ’’óvitt imakönyv” szerepelt, a másiknak már négy könyve volt, a harmadiknak hét. Majd vizsgálja a vagyoni tagozódás és a könyvek számának viszonyát, s bemutatja, hogy a vagyoni helyzet, amely a leltárakban is tükröződik, hogyan alakítja a könyvek tulajdonlását. Mennyi lehetett ezek között vásárolt, örökölt, netán az iskolából megtartott stb. Azt tapasztalta, hogy a könyvek ösz- szeírása legfeljebb egy megjegyzésre szorítkozik, tételes felsorolást szinte nem is találni, a vagyon további részeit fontosabbnak tartották egyesével számba venni, értékét megállapítani. Mindenesetre látható, hogy a családi könyvtárak - ha így nevezhetjük őket - legtöbbjében jogi vonatkozású könyveket találni, amely a mindennapos jogi gyakorlathoz, akár perekhez, jogi vitákhoz stb. adott érvelési hátteret. Másfelől pedig a Biblia s más hitéleti könyvek képeztek többséget. Valamint sok a nemzeti históriával foglalkozó, elsősorban latin nyelvű irodalom is, ami a nemes társadalmi helyzetére, s abban való egykori szereplésére, de már csak az emlékezetben élő családi legendárium fenntartására utal. Az 1781-ben meghalt Felsőbüki Nagy Dávid otthonában 185 kötetet írtak össze a hagyatékot leltározók. Ebből 10 jogi könyv volt, köztük a Corpus Juris, 28 kötet a tankönyv, iskolai könyv, ezek elsősorban latin nyelvűek, az alsóbb szintű osztályok anyagához tartoztak, de volt közöttük matematika könyv, történelemkönyv stb. A többséget a 55 Érdekes s a nógrádi összeírásokra utal, hogy Kornély Ambrus 1805-ben végrendelkező apja ugyanezt a summás megoldást választja, mint a nógrádiak. Ambrus fiára hagyta „a töke órát, a nagy diófa-asztalt, az egyik görbébb nyelű ezüst leves-kanált, nád páltzát, minden írásokat, Documentumocat, és Könyveket.” In: HÉJJÁ: i. m., 21. 56 Uo. 23. 57 TÓTH ISTVÁN GYÖRGY: Nemesi könyvtárak Vas megyében a 18. század második felében. In: Történelmi Szemle. 1990. 3-4. sz. 222- 258. 187
