Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történelem - Praznovszky Mihály: Köznemesség és könyvkultúra a 19. század első felében Nógrád megyében

Gyakorlatilag ezek az inventáriumok, készüljenek bármilyen célból is, megegyeznek a magyar átlaggal. Elsősorban a gazdasági értékeket írják össze, sorolják fel a birtokot, a jobbágyokat, a földeket, az állatokat, a lakóházat, a további épületeket, a házakban a bútorokat, ruhaneműket, konyhai eszközöket stb. Igen ritkán - persze, ha van - az ékszereket, fegyvereket. A legvégén pedig a könyveket, s mint a nógrádi három példából láttuk, igen tömören. Az értékképzés rangsorának természetesen ez a végén volt, hisz akinek az írás-olvasás, tudás nem kenyere, a könyveknek sem tulajdonít értéket. (Lehet, hogy nem is ő szerezte be azokat, örökléssel kerülhetett hozzá, s penészedhetett az almárium fiókjában.)

Vannak közvetett adataink a nógrádi köznemesek könyvhasználatáról, még ha magukat a könyvtáraikat vagy könyvgyűjteményeiket sem összegzőén, sem tételesen nem tudjuk bemutatni. A közvetett adatok arról tanúskodnak, hogy pl. Kacskovics Lajos esetében a könyv a családon belüli továbblépés eszközeként tűnik fel.49 Mocsáry is említi édesapját, a Mohorán birtokos Kacskovics Ferencet, aki könyvgyűjtő volt. Fia, az említett Lajos önéletrajzából tudjuk, hogy apja iskolázott ember, hat gimnáziumi osztályt végzett. Gazdasági pályára lépett, uradalmi tiszt lett. Saját erejéből felküzdve magát eljutott odáig, hogy Mohorán jelentősebb birtokot vásárolt, s meglehetős jólétben élt. Ennek következtében öt fiú gyermekét taníttatni is tudta, s ők különböző pályákat futottak be. Fia apja könyvszenvedélyéről így írt: „Kitűnően beszélt és írt latinul szeretett olvasni és tanulni, a magyar irodalom buzgó pártfogója volt, rendszeresen járatta a Magyar Kurírt és a Tudományos Gyűjteményt s megszerezte Dugonics, Gyöngyösy, Kazinczy, Berzsenyi és mások szépművészeti [értsd: szépirodalmi] munkáit. ” Érdeklődése a kortárs magyar irodalom iránt alighanem ritkaság számba ment, s nem csak a megyei köznemesek között.

A szellemi nyitottság, a tudásba vetett hite vezérelte abban, hogy Lajos fiát is taníttatta.50 Azt is látta, hogy a továbblépéshez a Nógrádból való kiszakadás vezet, mert itt semmilyen feltétele nincs meg a képzésnek, iskoláztatásnak. Ezért Pesten tanult a katolikus gimnáziumban, majd jogi egyetemre járt. Ahogyan írta: „össze vissza olvastam minden magyar és német könyvet, mely kezembe került”. Valamint ismerkedett Széchenyi, Hufeland, Jean Paul, Mirabeau, Lamartine stb. műveivel is. (Önállóan tanult meg franciául.) Kapcsolatba került a korszak irodalmáraival, összejárt Szemere Mikóssal, Bajza Józseffel, Vörösmarty Mihállyal, ismerte Tasner Antalt, Zádor Györgyöt, Szenvey Józsefet, Bártfay Sándort. Kisfaludy Károlyt egyik találkozásukkor így biztatta: „Csak tanul, tanulj öcsém. ” írni is kezdett, s álnéven verseket és novellákat írt a pesti lapokba, olyanokba, mint a Társalkodó, Koszorú, Uránia, amelyek a kor legszínvonalasabb folyóiratai voltak. Járt Bécsben, bejárta a város múzeumait, de Bécs nem tett rá különösebb hatást.

Ha hazajött Nógrádba, többször felkereste Szentiványi Bogomért Szakaiban (Nógrádszakal), akinek "gazdag könyvgyűjteménye lévén (melyet végrendeletileg a pesti evang,. gymasiumnak hagyományozott) szívesen adott olvasás végett könyveket s a

49 KACSKOVICS LAJOS m. td. Akadémia L tagjának életrajza 1806-1888. OSZK kézirattár Föl. Hung. 1329.

50 Ágoston uradalmi ügyész lett, Gábor nem foglalkozott a tudományokkal Károly megyei főügyész, Dienes ügyvéd In: NI 6. k. 12-13.

184