Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Fodor Miklós Zoltán: Árvizek és patakszabályozás Salgótarjánban
Vitás eset jelen esetben is előfordult, a szakaszt kisebb részben birtokló Luby örökösök nem voltak hajlandóak elvégezni a saját birtokukra eső részt. Hajlandóak voltak viszont a mederszakaszt tisztítani és azt szélesíteni is saját eszközökkel.59 A munkálatokat végeztető kincstári hivatal 1927. április 11-i levele értesíti a polgár- mestert a munkálatok megkezdéséről. A honvédségi igazgatás részéről a munkálatokat 1929 áprilisában jelentették befejezettnek.60 A Tarján-patak belterületi szakaszainak rendezése után a patakrendszer mellékágainak rendezése következett. A leglényegesebb a város belterületén szennyesen folydogá- ló, nyaranta gyakran el is apadó, ám nagy esőzésekkor kiömléssel fenyegető Pécskő-pa- tak rendbetétele volt. A szabályozás az árvízvédelmi megfontolásokon túl mindenekelőtt szépészeti és közegészségügyi okokból vált halaszthatatlanná. Városrendezési szempontból is nélkülözhetetlen volt a rendezés, hiszen a víz lényegében az utcán folyt, nem lehetett normális utcát kialakítani a Pécskő utcából a patak burkolásáig. Már 1928-ban el akarták kezdeni a munkálatokat, de anyagi nehézségek miatt elhalasztották. Az eredeti terv szerint a Pécskő-patak Katolikus Olvasókörtől a torkolatig tartó szakaszát kellett volna burkolni, a felső szakaszt pedig szabályozott nyitott mederbe kellett terelni. 1931 januárjában a képviselő-testület döntött az az évi kivitelezésről. A patak vizét egy zárt, másfél méter átmérőjű betoncsatornába vezették. A víz a Pécskő utca felső részétől (nagyjából a mai uszodától északra eső résztől) betoncsőbe lett vezetve. A három, patakon átívelő hidat elbontották. A munkálatok mintegy 400-500 ínségmunkásnak adtak időszaki munkalehetőséget.61 A későbbiekben a Kővár utcai gyér vízhozamú Kővár patakot szabályosabb, egyenesített mederbe terelték.62 Ma csőbe vezetve a piacnál ömlik a Tarján- patakba. A Forgács-patakot 1940-ben az utakkal párhuzamos nyílt árokba terelték, illetve 25 méteres utolsó, torkolati szakaszát kőburkolattal látták el.63 Az 1950-ig önálló település Baglyasalja felől érkező Baglyas-patak Salgótarján régi közigazgatási határain belül ömlött a Tarján-patakba. Szabályozására az 1950-es években került sor, amikor megindult a városi buszközlekedés. A Tarján-patak városi belterületi szakaszának 1920-as évekbeli szabályozásával, illetve mederrendezésével elhárult a Salgótarjánt évszázadokig fenyegető árvízveszély. Emellett a patakszabályozás szükséges előfeltétele volt a városszabályozási (utcahálózat korszerűsítés, csatornázás) munkák végrehajtásának. A település centrális részén építési területek szabadultak fel. A várost övező domboldalak és hegyek újra erdősülése következtében csökkentek a talaj eróziós folyamatok, így az évek során egyre kevesebb víz- mennyiség érkezett a völgy irányába. 59 Uo., Jegyzőkönyv a laktanya déli-északi sarkáig húzódó szabályozás ügyében. 60 Uo., a M. Kir. Államépítészeti Hivatal levele a munkálatok megkezdéséről, valamint levél a honvédségi igazgatás részéről a munkálatok befejezéséről. 61 MNL NML Polgármesteri iratok. 14848/1934. Pécskő-patak beboltozása. 62 MNL NML Polgármesteri iratok. 8276/1929. A városszabályozási terv jóváhagyása, építési módok, utca szélesség megállapítása. 63 MNL NML Polgármesteri iratok. 17603/1939. Salgótarjáni Forgács-patak torkolati szakaszának áthelyezése. 131
