Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Történeti ökológia - Fodor Miklós Zoltán: Árvizek és patakszabályozás Salgótarjánban
hogy a patakot a gyártelep területén betoncsőben vezessék el, 450 méter hosszban. Az alispántól 1925-ben az engedélyt megkapták, ám a kivitelezés több évig késett.27 1924. június 20-án ismét meglepte a városlakókat a Tarján-patak kiáradása, pedig nagy esőzés csak a település felső vízgyűjtő medencéjében volt.28 Az árvízkárokról nincs konkrét adatunk, viszont a városi képviselő testület 1926. februári ülésének jegyzőkönyve is árulkodik a károsultaknak kifizetett támogatásról.29 1925. április-május során a nyugati városrész szabályozása és a nagyarányú munka- nélküliség enyhítésére megkezdődött Köntzey Ferenc műszaki tanácsos tervei alapján (támaszkodva az 1915-ben engedélyezett Farkas Zoltán-féle tervre) a Tarján-patak új medrének kialakítása, illetve régi mederszakaszok rendezése. Az új patakmedret a volt vásártéri terület közepéről a vasúti sín mellé kívánták áthelyezni, azzal nagyjából párhuzamosan. Ugyanekkor kezdődött meg a régi vásártér területén az Újtelep építése, melyet tudatosan, szabályos utcahálózattal tudtak megvalósítani a patakrendezés, mederki- egyenesítés, illetve a régi, felhagyott mederszakaszok feltöltése után. 1925. július 21-én a városi építési bizottság ülésén elhatározták, hogy a Tarján-patak medrének alja betonfeneket, a meder oldala betontámfalat kap a Karancsaljai utcai hídtól a városi uszodáig - másként meghatározva a honvéd laktanya déli határáig. A betonfalak felett korlátot helyeznek el.30 Rá két napra a városi képviselő testület határozatban mondta ki a betontámfalas átépítést, korlátokkal és új hidakkal. A Salgó-patak betorko- lása, valamint a Tarján-patak medrének az uszoda melletti vasúti híd körüli része cementhabarcsba rakott kőburkolattal készítendő. Új gyalogjárók, vasbetonhidak létesítését is tervezték, így a Menház utcával szembeni vasúti átjáró folytatásában vasbeton közúti hidat, két oldalt gyalogjárókkal. A Karancsaljai hídtól déli irányba kb. 100 méterig a jobb part volt biztosítandó, a tervek szerint részben vagy egészben a partbirtokosok költségére. A tervek szerint a várható költség 3, 5 milliárd korona lett volna, melyet állami kölcsönből, a korabeli iratokban következetesen „külföldi kölcsönnek” aposztrofált Speyer kölcsönből, valamint városi bevételi feleslegekből terveztek finanszírozni.31 A Speyer kölcsönt eredetileg más célokra akarták csoportosítani, de az 1925. október 23-i képviselő testületi ülésen döntöttek arról, hogy a Tarján-patak szabályozásának befejezésére fordítják.32 A fent hivatkozott polgármesteri véghatározat a szabályozás-rendezés elrendelését a következőkkel indokolja: a Tarján-patak a város közepét szeli át elcsúfítva azt, szabálytalanul vágja át a várost, a szabályozás után építkezésekre alkalmas területek szabadulnak fel. (Itt mindenekelőtt az újtelepi építkezések megindulására utal.) 27 MNL NML Polgármesteri iratok. 11869/1927. RMSV Rt. a Tarján-patak medrének áthelyezését kéri. 28 DORNYAY: Salgótarján vidékének szépségeiről, 38. 29 MNL NML V. 182. Salgótarján város képviselő testületének iratai. 1232/926. Árvízkárosultak javára gyűjtés. 1926. 02. 18. 30 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. A városi Építési Bizottság ülése, 1925. 07. 21. 31 MNL NML Polgármesteri iratok. 8497/27. Tarján-patak rendezése. Polgármesteri véghatározat, pályázat kiírása és költség fedezése feletti határozathozatal, 1925. 07. 23. 32 Dr. Förster Kálmánnak, Salgótarján első polgármesterének visszaemlékezései. Szerkesztette és a bevezetőt írta Dr. Szirácsik Éva. Salgótarján, 2012. (A továbbiakban: Förster Kálmán visszaemlékezései), 105. 122
