Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történeti ökológia - Szepessy Gábor: Keskeny nyomtávú vasutak és környezetalakító hatásuk a Karancs-Medves vidékén

és 1-es szelvények között nyolcvan méter hosszúságban, a 38-as és 40-es szelvények között száz méter hosszúságban, illetve a 69-es és 70-es szelvények között nyolcvan méter hosszúságban kitérők épültek. A vasútvonal legnagyobb emelkedése 36 ezre­lék, a legkisebb ívsugár 35 méter volt. A felépítmény 12 kg/ fm-es sínekből állt, az engedélyezett legnagyobb sebességet 15 km/h-ban határozták meg. A kétvágányú siklópálya legnagyobb emelkedése 280 ezrelékes, sínrendszere szintén 12 kg/ fm-es volt, kötélsebessége legfeljebb 8 km/h lehetett. A pályát lecsúszás ellen cölöpök rög­zítették.36 A 760 milliméter nyomtávú vasút fővonalának leglátványosabb műtárgya a napjaink­ban is látható, jó állapotú, körülbelül 150 méter hosszú, hat méter magas, homokkőbe fúrt alagút. Oldalfalait és nyílásait bazalttal burkolták. Belső részében több helyen beál­lókat létesítettek arra az esetre, ha egy járókelő bennreked az alagútban, miközben oda­ér a vonat. 1920-ban a trianoni békeszerződés értelmében számos bazaltbánya Csehszlovákia területére került. Bár 1924-ben Somoskőt és Somoskőújfalut visszacsatolták hazánkhoz, a macskalyuki bánya továbbra is északi szomszédunknál maradt. Mégis, államközi meg­egyezés alapján magyar munkások jártak át a szlovák oldalon fekvő bányába dolgozni. 1925-ben már folyt a termelés, s még abban az évben a Hoffbauer-féle vállalkozás ipar­vágányából eresztvényi elágazással, a Magyar Országos Központi Takarékpénztár támo­gatásával felépült a macskalyuki kőfejtőbe vezető, 8,8 kilométer összhosszúságú, 16-40 ezrelékes emelkedésű kisvasút.37 38 A kitermelt kőanyag egy 1924. évi megállapodás szerint vám- és illetékmentesen jut­hatott át Magyarországra. Amikor a szerelvények a határra értek, a vámházban dolgo­zók ellenőrizték a rakományt. A vámház épületének alapfalai ma is felismerhetők. 1930 áprilisában a fővonalon sajnálatos esemény történt. Az alagút közelében épült völgyhíd a rajta áthaladó szerelvény alatt beomlott, s a csillék a mélybe zuhantak. A bal­esetnek két súlyos sérültje és egy halálos áldozata volt.39 A híd leszakadásának okait fel­táró vizsgálat megállapította, hogy a pillérek belülről teljesen üregesek voltak. A nem megfelelő módon elkészített, bazalt kövekből álló pillérek valószínűleg szétrázódtak az évek során a vonatok áthaladása által keltett rezgésektől, amely végül tragédiához veze­tett.40 A balesetet követően alakították ki a pálya jelenleg is bejárható nyomvonalát, s a hidat már nem építették fel. 1930-ban 1,7 kilométer hosszú szárnyvonalat vezettek a Magyar-bányához is. Ebben az időben, 1931 márciusáig, Kenyeres Miklós Somoskőújfalutól keletre fekvő szénbányá­jából „peaga”, azaz közös használati jog alapján szenet is szállítottak a vonatok.41 A második világháború befejezését követően a szlovákok jelezték, hogy a béketár­gyalásokon kérni fogják Somoskőújfalu és Somoskő elcsatolását valamelyik más közsé­36 Uo. 37 GAJZÁGÓ 1962. 210. p., Nógrád megye története. 1919-1944. Salgótarján, 1970. 48. p. 38 MNL NML XI. 7. Somoskői Bazaltbánya Rt. iratai. Rövid tájékoztató a határvidék kőbányáinak helyzetéről. 1945. nov. 20. 39 MNL K MTI kőnyomatos hírek. 1930. IV. 23. 40 http://kisvasut.hu/view_cikk.php?id=2125 41 SZVIRCSEK 2000. 552. p. 111

Next

/
Oldalképek
Tartalom