Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)

Történeti ökológia - Szepessy Gábor: Keskeny nyomtávú vasutak és környezetalakító hatásuk a Karancs-Medves vidékén

hántással megkísérelték, de nem járt sikerrel. A pillérekre támaszkodó szintes szakaszokat eltörték, körülöttük 0,5-2 méteres üregek keletkeztek.17

A Somlyói völgyhíd egy korabeli képeslapon

A rónai bányamező kitermelt szenét négy kilométer hosszúságú sodronykötélpályán eresztették le a vízválasztói osztályozóra, majd onnan az iparvasúton szállították el a Zagyvai-rakodóra. Rónabányán az úgynevezett szögállomás volt a kötélpálya kiindulópontja, ahová a medvesi szenet szintén kötélpályán, a szilvás-kői bazaltot pedig siklópályán juttatták el.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium 1954-ben felülvizsgálta a szénmedence iparvasút-hálózatát, és negyvenöt pontban rögzítette a hiányosságokat. Előírta az alagutak átépítését, a hidak és egyéb műtárgyak cseréjét, ív- és pályakorrekciók végrehajtását, a személyszállító kocsikba vészfék és világítás beszerelését. Mindezek teljesítése meghaladta a szénbánya-vállalat anyagi lehetőségeit. Csupán néhány, a közlekedés biztonságát szolgáló eszközt (síposzlopokat, útátjáró-jelzőket stb.) helyeztek el, valamint szigorúbb szolgálati előírásokat vezettek be. A növekvő anyagi terhek és a termelés visszafejlesztése miatt az 1960-as évek első felében felszámolták az ingyenes polgári személyszállítást, miközben megteremtődtek a közúti személyszállítás beindításának feltételei.17 18

A vízválasztói vasötvözetgyár és a Zagyvai-rakodó között az anyagszállítás 1972-ig maradt fenn. A pályát 1974-ben szüntették meg. Hasonló sorsra jutott még 1964-ben a Salgótarjánt Zagyvapálfalvával összekötő, valamint 1969-ben a Fatelep és a Zagyvai- rakodó között húzódó vonal is.19 Utóbbi iparvasút városi alagútját 1981-1982-ben rész17 Uo. 484. p.

18 MAGYARFY 1988. 68-69. p.

19 Uo. 61. p.

105