Balogh Zoltán (szerk.): Neograd 2014-2015. R. Várkonyi Ágnes (1928-2014) emlékére - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 38. (Salgótarján, 2015)
Várkonyi Gábor: Előszó
ELŐSZÓ A múzeum egy nagyszerű és fontos hely a tudományok képviselői számára. A Museion szó, amelyből a mai múzeum elnevezésünk származik, eredetileg a múzsák lakhelyét jelölte. Olyan hegyoldalakat, vagy éppen ligeteket, ahol a művészetek és tudományok múzsái szívesen gyűltek össze és örömmel tartózkodtak. Jelen kötet kiváló példája annak, hogy a múzeum még ma is összeköti és összefogja a különböző tudomány- területekről érkező kutatók generációit. Olyan fontos alapkutatások láttak napvilágot a Dornyay Béla Múzeum 38. évkönyvében, amelyek túlnyomó többsége a téma újdonságával, vagy épp a látásmód modernségével járul hozzá tudományának gazdagodásához. Napjainkban divatos szavak az interdiszciplinaritás vagy a mulüdiszciplinaritás, de a nyugati kutatóintézetekhez mérten még mindig csak tanuljuk a tudományköziség metodikáját. Hogyan dolgozhat együtt, egymást kiegészítve egy kutatási témán két különböző tudományág képviselője? Miként nyúlhat egy kutató egyszerre több tudományág eszközkészletével a rendelkezésére álló anyaghoz? Afelől nincs már bennünk kétség: a többszörös nézőpontokra szükségünk van, hogy a kapott eredmények árnyaltabbak és pontosabbak legyenek. Ez alól nem képeznek kivételt sem a természet-, sem a társadalom-, sem a bölcsészettudományok. Az R. Várkonyi Ágnes által elindított történeti ökológia tökéletes példája az interdiszciplináris kutatásoknak, hiszen történeti forrásokat vizsgál az ökológia módszertanával. A kilencvenes években forradalmi újdonságként hatott a tudományos életre. Hirtelen jött felismerésként ragadta meg a fiatal kutatókat a természeti környezet vizsgálatának jelentősége, az emberi társadalomra és akár az eseménytörténetre gyakorolt hatása az adott történelmi korszakban. A környezettörténetet kezdetben egy kalap alatt említették a történeti ökológiával, majd szépen lassan kirajzolódtak a két tudományág közötti határok. Mindebben nagy jelentősége volt R. Várkonyi Ágnesnek. Jelen kötet tanulmányainak legnagyobb része is ebbe a két jelentős, interdiszciplináris kutatásba tartozik. Fontos a sokszínűség. A tudomány sokfélesége, a nézőpontok változatossága adja az értékes viták alapját, amelyek nélkül nem nyílhatnak meg azok a kapuk, amelyeket a saját látószögünkből nem is vehetünk észre. Szókratész azt vallotta, hogy nem adhatta át saját tudását az embereknek, csupán annyit tehetett, hogy beszélgetéseik (és parázs viták) során gondolkodóba ejtette őket. Ezzel mindent megtett, hogy a tudományok kerekét előre mozdítsa. Akárcsak ez a kötet, amely sokszínűségével és sokszor merész nézőpontjaival értékes alapkutatásokat vonultat föl a bölcsészet-, a társadalom- és a természettudományok számára egyaránt. Mindez pedig a salgótarjáni Dornyay BélaMúzeum szárnyai alatt, R. Várkonyi Ágnes emlékére született. VÁRKONYI GÁBOR 9
