Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Bódi Györgyné: Újságolvasó salgótarjániak
iskola részére 8, részben szépirodalmi, részben tudományos tartalmú folyóiratot rendelt meg. A tanárok ezek olvasgatása közben részben üdülést talállak, részben kielégítették, gyarapították tudásszomjukat. ”10 11 12 A lapok a következőek voltak: Budapesti Szemle, Debreceni Szemle, Magyar Gazdaság Szemléje, Napkelet, Széphalom, Népünk és Nyelvünk, Testnevelés, Minerva. Az 1941/42-es tanévben a paletta bővült, elsősorban szaklapokkal: A Földgömb, A Búvár, Magyarosan, Turisták Lapja, Növényvédelem, Kertészet, Nevelésügyi Szemle, Magyar Pedagógia.11 Az országos sajtó olvasásának harmadik módja Salgótarjánban is az egyéni, családi előfizetés, a szatócs-, a papír- és könyvesboltokban és az utcán, a rikkancsoktól történő vásárlás volt. Magyarországon 1885-től alakultak ki a lapterjesztési módok, létrejött a Csomagszállítási Rt., megjelentek az utcai árusok, a rikkancsok. A már említett 1912-es LXIII. sajtó- törvény rendelkezett a rikkancs engedélyek kiadásáról. A források e tekintetben nagyon szűkösek Salgótarjánra vonatkozóan, azonban egy egykori polgári iskolai tanár - Egri Endre, a helybeli frontharcos főcsoport titkára, 124 tanuló körében felmérést végzett és írását közölte az iskolai értesítő „Újságolvasás és nemzetnevelés” címmel. Egri Endre írásában XI. Pius pápát idézte, az újságírók felelősségét meghatározónak vélve a világ megítélésében: „Az iskolának, nevelőnek, szülőnek is fel kell figyelni e szózatra és sok sikertelen törekvés után, végre megnyugtatókig meg kell oldani a fejletlen lelkiségei gyermek és a világ legnagyobb hatalma, a sajtó viszonyát. ”u A szerző óvatosságra int, miszerint igaz, hogy a sajtó az élet tükre, de a gyermek lépései ingadozóak és féltő gonddal kell követni lépéseit. Ezért 124 első, harmad és negyedéves polgári iskolai tanulót bevonva felmérést végzett, milyen lapokat járatnak, milyen lapokat vásárolnak meg a szülők, esetleg a szomszédtól, rokontól kapnak sajtóterméket kölcsön, vagy csak heti egy alkalommal, vasárnap vásárolnak újságot. Arra is kíváncsi volt, hogy ebből mit olvasnak el a gyerekek. Valószínű, hogy egykori terjedelmi korlátok miatt, az évkönyvbeli írás csak az első és az utolsó kérdésre vonatkozóan közölt adatokat. A felmérés összesen negyven sajtótermék címét vonultatja fel, amelyek eljutottak a polgári iskolai tanulók családjához, ezek zöme felnőtteknek való országos napilap, hetilap, helyi hetilap volt. Az adatok azt is mutatják, hogy sok lapra nem fizettek elő, hanem alkalomszerűen vagy hét végén vásárolták meg a családok. Az sem elképzelhetetlen, hogy kölcsön adták egymásnak a lapokat, rokonok, baráti családok éltek egykor és napjainkban is élnek ezzel a módszerrel. Sajátos az is, hogy jelentős volt az olyan lapok száma is, ami talán a családok vallási közösséghez való tartozás kapcsán lett az ifjú olvasók hírforrása, s feltételezhetjük azt is, 10 Salgótarjáni M. Kir. Állami Polgári fiú- és leányiskola Értesítője az 1931/32-es tanévről. Salgótarján. 1932. 8. p. 11 Salgótarjáni M. Kir. Állami Polgári fiú- és leányiskola Értesítője az 1941/42-es tanévről. Salgótarján. 1942. 7. p. 12 Egri Endre: Újságolvasás és nemzetnevelés. In.: Salgótarjáni M. Kir. Állami Polgári fiú- és leányiskola Értesítője az 1935-36. tanévről. 3-9. p. 215
