Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…
A zsákmányelosztás jól kialakított rendszerben történt meg. A füleki végvári katonák tisztában voltak ugyan tetteik súlyával, hiszen visszatérve a végvár körüli kertekben és falvakban bujkáltak, de tudták azt is, hogy az alkapitány vagy a főkapitány megbocsát nekik, amelyre hamar sor került, amint Koháry István és Bélteky Pál megkapta tőlük az ajándékot bármilyen formában (török puska, pénz, páncélzat, ruházat, stb.). Több tanú hozzátette, hogy a portyázás, a zsákmányelosztás és az esetleges ajándékok felajánlása bocsánat kieszközlésére voltaképpen hozzátartozik a végvári élethez, tehát minden végvárban hasonló a szokás. A civil lakosságtól elhajtott szarvasmarhákat nem, vagy csak részben adták vissza eredeti tulajdonosuknak. Az állatok vagy húsuk eladásából származó jövedelem Bélteky Pál alkapitány pénztárcáját gyarapította. A végvári katonák által megölt emberek ügye „tabutémának” számított. A kérdezettek vagy nem tudtak róla, vagy nem akartak beszélni, de az teljesen nyilvánvaló, hogy a vétkes végvári katonákat nem büntették meg: Balassa György gyilkosait nem tartóztatták le, és a Pásztó melletti vérfürdő tettesei is szabadlábra kerültek.10 11 A tanúvallomásokból az is kiderül, hogy Koháry István valóban nem vette figyelembe azt a helyi szokást, mely szerint a törököktől jövő leveleket a katonai vezetés együtt tárgyalja meg a Füleken lakó nemesekkel, és a választ is velük együtt fogalmazza meg. A 17. tanú szerint a már nyugállományban levő katonatiszteket (mint ő maga) is kirekeszti a főkapitány a válasz-szerkesztésből, de még a helyőrség hadnagynál alacsonyabb rangú tisztjeit is. A vallomásokból az is nyilvánvalóvá válik, hogy a nemesség és a katonaság közötti rossz viszony valóban fennállt, amely egymás kölcsönös becsmérlésében nyilvánult meg: ott szidta egymást a két fél, ahol tudta.11 A füleki helyőrség elég tekintélyes része Szécsényből származott, és sok nemes is abban a végvárban élt 1663-ig.12 Az onnan átköltöző tanúk egyértelműen vallották a 9. kérdésre (a többi vagy nem tudott semmit, vagy csak hallomásból tudta), hogy Bélteky Pál halálosan megsebezte Pethő Istvánt, aki később meghalt, és emiatt Béltekynek is menekülnie kellett Szécsényből. Ezek a tanúzók azt is tudták róla, hogy 1660-ban lovastiszti rangot kapott, ott is szolgált, de jóval a vár 1663-as kiürítése előtt, betegségre hivatkozva, elhagyta az erősséget.13 Bélteky Pál azóta sem kapott semmilyen büntetést a gyilkosság miatt, amelyet a nem katonai foglalkozású nemesek igazságtalannak tartottak. A 21 tanúzó mindegyike (kivéve az 5. tanút) nemesi származású volt, és lényegében ugyanazt vallották, ahol pedig bizonytalanok voltak, vagy nem akartak kompromittálót mondani, ott inkább hallgattak. Bár a jegyzőkönyv vezetői arról írtak, hogy a tanúvallomások a főkapitányi és alkapitányi fenyegetőzések ellenére megtörténtek, mégis hiá10 Pedig 1668. április 18-án Bélteky Pál már ki is tűzte május 5-re a seregszéki tárgyalást. - MNL- HML rV-l/b, 2. doboz, 1668:4. irat, Heves és Külső-Szolnok vármegye feljelentése a Tar melletti mészárlás ügyében. 11 A nemesség negatív viselkedéséről: MNL-OL C 984. tekercs Na 6832; MNL-OL P 125, 4716. tekercs Na 5292; uo. 4717. tekercs Na 5705. Mindahányban a füleki várőrség panaszai találhatók. Forrásfeldolgozásban: MERÉNYI, 1897. 635-639. 12 PÁLFFY, 2010. 27-28. 13 Bélteky Pál életéről bővebben: A SZÉCSÉNYI seregszék, 2010. 263-265. 89
