Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Múzeumtörténet - Patay Pál: Hat és fél év a Palóc Múzeumban

XXXVII. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2013 MÚZEUMTÖRTÉNET HAT ÉS FÉL ÉV A PALÓC MÚZEUMBAN PATAY PÁL Tanársegéd voltam a budapesti Egyetem Ősrégészeti Tanszékén. 1949 őszén azon­ban kifelé állt a szekerem rúdja. A Dékáni Hivatal közölte velem, hogy átszervezik a Kart, nem tartanak igényt a munkámra. Nem kérdeztem, miért; tudtam, osztályidegen vagyok. Jeleztem ezt egykori diáktársamnak, Radnóti Aladárnak, a Közgyűjtemények Országos Felügyelősége főfelügyelője állandó helyettesének, azzal, nem lenne-e valame­lyik vidéki múzeumban állás a számomra. (A Felügyelőség a vidéki múzeumok szakmai felügyelő és irányító hivatala volt, Radnóti meg gyakorlatilag a vezetője, mivel Alföldi András külföldre távozásával a hivatal főfelügyelő nélkül maradt.) December tájt Radnóti megemlítette, hogy a balassagyarmati Nógrád Megyei Múze­umnál szerveznek egy régész státust, igyekszik odahatni, hogy engem alkalmazzanak. Nem sokkal később találkoztam is a gyarmati múzeum igazgatójával, Manga Jánossal is. Ismertem őt, felvidéki volt. A Felvidék részleges visszacsatolását követően jött Buda­pestre. Beiratkozott az Egyetemre néprajzos hallgatónak, de régészetre is járt. Ő is szólt nekem, sőt kérte is, jöjjek Gyarmatra. ígérte, elintézi, hogy a Megye, amelyhez a Múze­um tartozott, nem fog akadályokat gördíteni az alkalmazásom elé. Csak hát a dolgok lassan haladtak. Februárban a múzeumok új szakmai főhatósága, a Múzeumok és Műemlékek Országos Központjában (MMOK) lekádereztek, azaz poli­tikailag levizsgáztattak. Azzal az érzéssel jöttem ki a Személyzeti Osztályról, ahol egy 25 év körüli elvtársnő vizsgáztatott, hogy nincs sok reményem.1 Manga azonban csak biztatott. Sőt április végén rám telefonált, minden rendben van, csak napokon múlik, hogy kineveznek. De addig is vonuljak be a Múzeumba, mert má­jus elsejére kiállítást kell rendezni és szüksége van a segítségemre. Felmentem tehát Gyarmatra; a kiállítás megnyílt, de a kinevezés késett. Mégis ottmaradtam. Sőt két hét múlva már ásattam is Nagybátonyban. Néhány napra rá Manga értesített; megvan a ki­nevezés, jöjjek vissza és tegyem le a hivatali esküt, vagy ha úgy tetszik, fogadalmat. (Egyes öntudatos emberek az eskünek reakciós, klerikális színezetet tulajdonítottak és ezért csak fogadalmat tettek.) Május 16-án letettem az esküt1 2 Gerst alispán 3 kezébe. 1100 forint fizetést kaptam, ami akkoriban komoly pénz volt. A megyei fizetési rangsor­1 A sors iróniája, hogy egy évre rá Dunapentelén (ma Dunaújváros) találkoztam vele. Akitől egy év­vel korábban emberek sorsa függött, akkor már csak az építkezések egy elsősegélyhelyén egyszerű kötözőnővér volt. 2 Eredetileg baranyai bányász volt. 3 A Tanácsrendszert csak az év vége felé vezették be. Addig a megye első tisztviselője az alispán volt. 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom