Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…

Első pontra: biztosan állítja, hogy a végváriak egyaránt szoktak a Hódoltságban járni, és más végváriakkal együtt szokták fosztogatni a falvak lakosságát, de azt már nem tudja, hogy milyen megegyezés alapján.

Második pontra: biztosan állítja, hogy a végváriak által mind a törököktől, mind a magyar lakosságtól, mind a szerbektől megszerzett javakból és értékekből a főkapitány részesült, de még az alkapitány is.

Harmadik pontra: bizonyosan tudja, hogy többször megtörtént, hogy az Alföldről erőszakkal megszerzett állatokból Bélteky Pál alkapitány többet megszerzett, a füleki vágóhídra hajtatott, vagy pedig a nyers húst fontonként eladta.

Negyedik pontra: biztosan tudja, hogy a portyáról visszatérő katonák a kertekben bujkáltak a rablott holmival, itt az alkapitány könnyen megfogathatta volna őket, de ő ezt nem tette, sőt a katonáktól ajándékot várt, amit meg is kapott, és így azok visszatérhettek a várba mindenféle büntetés nélkül.

Ötödik pontra: nincs semmi erről a pontról.

Hatodik pontra: a pásztói jobbágyokat megölő füleki katonákat annak idején pár napra börtönbe zárták, de aztán nem tudni, hogy milyen okból, szabadon bocsátották őket, tárgyalás és büntetés nélkül.

Hetedik pontra: nyíltan vallja, hogy a végvári katonaság nyíltan szidalmazza és becs- mérli a nemességet, a vármegyét és a vármegyei magisztrátust, és a főkapitánytól emiatt semmilyen büntetést nem kapnak.

Nyolcadik pontra: régebben valóban együtt vett részt a nemesség és a katonaság a védelemben, és a törököknek szóló válaszleveleket is együtt fogalmazták meg. Most azonban valahányszor levelet küldenek Fülekre a törökök a béke megszegése miatt és egyéb tárgyalások ürügyén, és keményen fenyegetik a nemességet, a főkapitány mégsem vonja be őket a törököknek írt válaszlevél megfogalmazásába, hanem saját akarata szerint írja meg és küldeti el, és semmiről nem tudósítja a nemességet.

Kilencedik pontra: Bélteky Pálról biztosan állítja, hogy Pethő István szécsényi nemesember halála egyértelműen az alkapitány miatt történt, a szemével látta, hogy a szú- rás/csapás miatt pár nap múlva meghalt az említett nemesember, és Béltekyt még azóta sem büntették meg.

2. tanú: Dóka György, Füleken lakó nemesember, strázsamester („Praesidii Filekiensis Vigiliarum Magister”), 42 éves

Első pontra: a tanú nem hallott még olyan füleki végváriról, aki nem a főkapitány és az alkapitány tudtával ment volna délnek a Hódoltságba („ad bca Inferíora Tarcica”), ahol egyforma módon együtt kóboroltak a többi végvárival, és ahol egyformán vettek részt a lakosság sanyargatásában.

Második pontra: biztosan tudja, mivel folyamatosan a főkapitány mellett tartózkodik, hogy a főkapitány is, és az alkapitány is rendszeresen részesedik mindenféle zsákmányból, amelyet a katonák a magyaroktól, a törököktől és a szerbektől elvesznek. Amelyik végvári nem hajlandó a zsákmányrészt nekik átadni, azokat büntetéssel fenyegetik, és valóban meg is bünteti őket az alkapitány.

Harmadik pontra: vallja, hogy az Alföldről felhozott állatokból a ráeső részt többször is a füleki vágóhídra vitette eladni az alkapitány, vagy feldarabolva, súlyra mérve árusította.

Negyedik pontra: tudja, hogy ha a végváriak bármilyen bűnt elkövettek, és vissza akartak térni a várba, akkor a vár vezetője nem másképpen büntette meg őket, mint az83