Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Komjáti Zoltán Igor: Amikor az ellentétek kiéleződnek…
XXXVII. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2013 TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY AMIKOR AZ ELLENTÉTEK KIÉLEZŐDNEK... A Füleken lakozó végvári katonaság és nemesség viszonya két tanúvallatási jegyzőkönyv tükrében Koháry István főkapitányságának korából (1667-1682) KOMJÁTI ZOLTÁN IGOR Füleken az 1660-as évek második felétől a katonai vezetés és a városba behúzódott „menekült vármegyék” magisztrátusa között jelentős nézeteltérés és ellenséges viszony alakult ki. Ennek első megnyilvánulása 1667 őszén látható, amikor Koháry II. István (1649-1731) 18 éves korában, az év júliusában elfoglalta a főkapitányi széket, és megpróbálta visszaállítani azt a kocsmáltatási jogot, amelyet édesapja vett meg 1657-ben Wesselényi Ferenc nádortól. (Idősebb Koháry István 1657-től tehát nemcsak főkapitányként, de dominuszként is megjelent Fülek életében.1) Ám 1664-es halála után a nemesség és a katonaság jelentősen csorbította az özvegy és az árvák jogait. Ennek vetett véget az új, ifjú főkapitány, ami miatt a szüret idején komoly, majdnem vérre menő vita vette kezdetét. A felsőbb szervek közvetítésével megoldódott a probléma, és Kohárynak is sikerült a várkatonaságot érdekeltté tenni a borkimérésben, így az elkövetkezendőkben csakis a nemesség esett el a jövedelemnek ettől a formájától^ A nemesség számára a másik vitaindító ok a végvári katonaság atrocitásának elviselése volt, tudniillik a sokszor ellátatlan vitézek a vármegyei nemesség birtokaira rátörtek, és erővel szerezték meg azt, ami nekik kellett. A többszöri reklamáció és a tapintható ellenszenv pedig még inkább arra sarkallta őket, hogy most már valóban borsot törjenek „nemes uraimék” orra alá.3 A vármegyék nem rendelkeztek olyan karhatalmi vagy fegyveres erővel, amelyik alkalmasnak minősült volna ellensúlyozni a végvári katonák erejét4, ezért jogi úton próbáltak meg érvényt szerezni sérelmet szenvedett privilégiumaiknak. A Fülekre betelepedett „menekült vármegyék” (Nógrád, Pest-Pilis-Solt, Heves és Külső-Szolnok) magisztrátusa nagyrészt ügyvédi, jogi gyakorlatban jártas személyekből állott, akik sokszor több vármegyében is egyszerre töltöttek be pozíciót. Nem csoda, hogy a végvári katonaság és 1 Birtokszerzéshez: MNL-OL P 392, Lad 55., N1 2 32. és N2 33., (Károlyi-család nemzetségi levéltára); főkapitányi kinevezéshez: MNL-OL C 999. tekercs N2 4089., (SABB, Koháry-család levéltára, Pars V.) 2 KOMJÁTI ZOLTÁN IGOR: Egyetértésben a közös érdekért. A füleki végvár működtetése Koháry István főkapitányságának idején (1667-1682), megjelenés alatt; KOMJÁTI, 2012. 160-161. 1 A témáról bővebben: KOMJÁTI, 2010a. 2-27. 4 PERJÉS, 2002. 74. 80
