Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Néprajz - Molnár Ildikó: Hollókő gazdasági változásai az elmúlt másfél évszázadban, különös tekintettel a Világörökségi cím elnyerése utáni időszakban
a férfiak haladtak, és vágták a rendet. Utánuk a nők sarlóval összehúzták a kévét, amit megkötözve félreraktak. Amikor elkészültek, a kévéket szekérre rakták, és bevitték a pajtáskertbe. Ott szétterítették, és a cséphadaró segítségével kiverték a kalászból a szemet. A rozs szalmáját a fentebb leírt módon hasznosították, míg a búzaszalma az állatok almozására szolgált. A falu közvetlen határába ültették az asszonyok a kendert. A kenderfeldolgozás után keletkező alapanyag az egyik legfontosabb paraszti termék volt ebben az időben. A termesztése felügyelete és a termés későbbi feldolgozása az asszonyok feladatai közé tartozott. A földet, amelybe a kendert ültették, jellemzően április végén előbb jól megtrágyázták, majd május elején bevetették és beszántották. Magát a kendert 12 hetes korában „nyűtték ki”, azaz tö- vestől tépték ki a földből. De hagytak szeptemberre is magnak való kendert a jövő évi termés biztosítására. A kendert kévékbe kötötték, majd a falu végén az erre a célra kialakított kenderáztató gödörbe vitték (ezt most felújítják a falu határában), ahol azt több napig áztatták. Ezt követően kiszárították, és megtörték a tilóval. A megdolgozott fás részt a héhejen átfésülték, majd a guzsalyra erősítve, orsóra sodorva a téli estéken megfonták. Kapásnövények A kukorica ismert és igen széles körben elterjedt kapásnövény volt. Kedvelték Hollókőben is, ahol nemcsak a faluszéli veteményesekbe, hanem a külső földterületekre is ültették. Az egyik legszélesebben elterjedt felhasználási módja a dara készítése volt, de lisztté is őrölték, valamint fogyasztották szemesen is. A növény összes részét igyekeztek minél jobban felhasználni. Például a szárából készítették a majdani kemence vázát, de falat erősítő anyagként, takarmányként és csutkáját fűtőanyagként is felhasználták. A helybéliek a kukorica közé gyakran ültettek babot és tököt. A hollókőiek burgonyát, munkaigényes termelési módja és rossz minőségű földjeik miatt, nem igazán ültettek, inkább a konyhakertekben, nem pedig a nagyobb földterületeken termelték kisebb mennyiségben. Abban az esetben, ha a család számára kevés lett a termés, úgy a szükséges többletet megvásárolták az őrhalmi és hugyagi termelőktől. A káposztatermesztés már a középkor óta megtalálható a magyarok és a vizsgált területen élők kertészetében. A káposztát előbb eltették a palántanövelő földbe, majd amikor 6 levelet hozott, kiültették végleges helyére. A káposztát a helybéliek savanyítással tartósították. A család, amennyiben nem termelt elegendő káposztát, úgy ezt is a gazdálkodásra alkalmasabb hugyagi és őrhalmi gazdáktól szerezte be. Ezen kívül a faluban még termesztettek céklát, burgungyit (nagy répa), erős paprikát, paradicsomot, babot, tököt, uborkát, répát, mákot, hagymát és fokhagymát is. Kapáló asszony, Hollókő. Fényes Dezső felvétele 1930-as évek. PMF. 313. 302
