Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Természettudomány - Hír János: Összefoglaló beszámoló a 2004–2013 között folyó litkei őslénytani ásatások eredményeiről
lék. Az esemény korát 14,9 millió évre teszik (Abdul Aziz et al 2008). A C. meini előfordulását a fenti két esemény határolja le a bajor felső édesvízi molasszban. A brock horizont felett a C. meinit felváltja a C. aff. aureus (Daxner-Höck 2002). A középső Paratethys területén ez az időhorizont közel esik a korai és a középső bádeni határához (KovÁC et al 2007). A litkei faunában a nedves erdei környezetre jellemző mókus-pele-repülőmókus- hajnalegér együttes részaránya alacsony. 6,7% Litke 1 és 18,4% Litke 2 esetében. A Miodyromys maradványokat nem számoltuk bele ebbe a csoportba, mivel a Miomyminae családba tartozó peléket általában szárazságtűrő és földön lakó elemeknek tartják (van der Meulen et al 1982). Nagyjából egészében a litkei rágcsálófauna inkább száraz, mint nedves őskörnyezetet tükröz és ebben a tekintetben hasonló az ausztriai Mühlbach és Grund „C. meini faunáihoz” (Daxner-Höck 2002). Diszkusszió A litkei ősgerinces fauna kronológiai helyzetének körülhatárolása után meg tudjuk válaszolni azt a tudománytörténeti kérdést, hogy milyen korú a litkei édesvízi üledékkomplex. A kárpáti kor immár kizárható. A tanulmányozott üledékek a Kovác et al (2007) szerinti második bádeni transzgresszió bázisára tehetők. A fauna ázsiai bevándorló elemei az AUoptox katinkae és a kistermetű Miodyromys sp. AUoptox gobiensis és kis termetű Miodyromys faj együttes előfordulását a Kazahsztán keleti részén fekvő Zaisan-medencéből írták le (Kowalski & Shevyreva1997, Tleuberdina & Forsten 2001, Angelone & Hír 2012). Ezek a fajok a Pannon régiónál nyugatabbra nem jutottak. A 17-14 millió évek között nehéz értelmezni egy keleti faunainváziót, mivel e5re az időszakra teszik az ún. miocén klímaoptimumot. Ugyanakkor ben- tosz foraminiferákon (Miller et al 1991, Zachos et al 2001) és rágcsálófogakon (Hérán et al 2010) mért 180p értékek egyaránt erős kilengéseket mutatnak a 16 és 15 millió évek közötti időintervallumban. Ezek jelentős klímaingadozásra vallanak, melyek kiválthattak Belső-Ázsia felőli faunamozgást. A C. meinive 1, vagy C. aff. meinive1 jellemezhető Közép-európai és balkáni faunákban a kisméretű hörcsögök közül általában Democricetodon mutilus és Megacricetodon minor található. Kivételt képeznek a görögországi Antonios és Thymiana. Antonios lelőhelyről Democricetodon franconicust és Megacricetodon primitivus fajokat írtak le, melyek evolúciósán idősebbek a fent említett két taxon- nál. A faunák biokronológiai helyzetét az MN4-MN5 zónák határára teszik. Thymianaból Democricetodon gracilis, Democricetodon sp. I-IL, Megacricetodon primitivus fajokat határoztak. A leletegyüttes korát 15,5 millió évre teszik (MN5) (Vasileiadou & Koufos 2005, Koufos 2006). Néhány C. meinit, vagy C. aff. meinit tartalmazó észak-alpi és ausztriai fauna korát a 4. táblázatban összesítettük. A Litke 1. és 2. faunák korát ezek alapján becsültük meg, noha nincs direkt bizonyítékunk arra vonatkozóan, hogy az észak-alpi medencékre kidolgozott rétegtani-kronológiai rendszer alkalmazható a Kárpát-medencében. Ugyanakkor a Thymianai lelőhely 15,5 miiló éves kora alapján 15,0 -15,2 millió évnél idősebb kort a litkei lelőhelyekre nem feltételezhetünk, amennyiben elfogadjuk, hogy a C. meini Kelet felől vándorolt Ny-i irányba. 267
