Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Szabóné Tősér Anett: Út a salgótarjáni ferences rendházból a recski kényszermunkatáborig
lett orsózniuk. Hogy elüssék az időt és elfelejtsék egy kis időre nyomorúságukat, Pongrácz Lóránt szegedi hitoktató operákról mesélt, de teológiai tanulmányaikat is felelevenítették. Napi 3 rózsafüzér, vasárnap gyónás volt a kapcsolat a papi élettel.50 Egy 1952. augusztus 2-i jelentés, amely a hónap során szabaduló elítéltekről szól, 37. pontjában ír Péter atyáról, miszerint az adott időszakban Vácon házimunkásként dolgozik (ezt a fent említett papok emlékezései is alátámasztják), szabadulása után ismét visz- sza akar térni eredeti hivatásához, ha visszafogadják. Börtönbüntetése augusztus 13-án telne le, a jelentésen egy kézzel írott szövegben internálásra javasolják.51 1952. augusztus 16-án meg is született a rendelet a 8130/1939. M. E. sz. rend. 1. § b) pontja, illetve a 228.010/1948. IV/I. B.M. sz. rend. 2. §-ára hivatkozva a rendőrhatósági őrizet alá helyezéséről, vagyis internálásáról, amit augusztus 25-én írattak alá vele. Mivel egyházüldözésről beszélt az ellene felhozott vád szerint, „szabadlábra helyezése államvédelmi szempontból veszélyes”- nek minősült.52 1952. augusztus 25-én érkezett meg Recskre,53 az ország leghírhedtebb, mára a Rákosi diktatúra szomorú szimbólumává vált internálótáborába. A táborba 1952 nyarán érkezett egy bizottság, akik kihallgatták az ott lévő foglyokat azokról az ügyekről, ami miatt internálva lettek, és ezekről jegyzőkönyveket készítettek. Visszaemlékezések szerint a tábor területét ekkor szögesdróttal két részre osztották,54 a törzsépület és a körlet között felépítettek egy nagyobb barakkot 5-6 kisebb sátorral együtt. A barakkot 18-20 kis helyiségre osztották, középen egy hosszú folyosóval. A helyiségekbe egy kis asztal és két szék került. A bizottság kb. 20 fiatal, Budapestről érkezett ÁVH-s nyomozóból, illetve 5-6 tapasztalt ÁHV-s vizsgálótisztből állt. A fiatalok itt szerezhették meg a későbbi munkájukhoz szükséges gyakorlatot. A felülvizsgálatok alkalmával rendszertelenül, egymás után hívták be kihallgatásra a rabokat, majd a már sorra kerülteket elkülönítették mindazoktól, akikre még nem került sor. A tábori besúgók (vamzerek) elterjesztették, hogy aki bevallja „bűneit” - vagy valamit magára vállal azokból a vádakból, ami miatt internálták -, és megbánást tanúsít, azonnal szabadulhat. Sőt, aki a bizottságnak tetszőén vall, azoknak cigaretta és élelem is jár majd. Nem volt egyedülálló eset, hogy a üsztek egy-egy kedvező vallomás kicsikarása érdekében durva bánásmódot, alkalmanként tettleges bántalmazást alkalmaztak.55 A bizottság ősszel fejezte be munkáját, és távoztak a táborból.56 Ennek megfelelően valószínűsíthető, hogy Péter atyát is ebben az időben vetették alá a kihallgatásnak, amelynek idejére fogdára került. Neki is el kellett mondania, miért került börtönbe, ismét bűnösnek kellett vallania magát.57 Szintén ezen a napon, szeptember 10-én kelt, személyéről írt jellemzésben nem sokat írtak róla, hivatkozva arra, hogy még csak rövid ideje van a táborban. Ez idő alatt kifogás nem merült fel ellene.58 50 Hetényi Varga, 1999. 560. 51 ÁBTL 4.1-A-479. Vizsgálati dosszié 1952-53. Jelentés. Bp., 1952. aug. 2. 52 ÁBTL 3.1.9-V-23855. 77. Véghatározat. 1952. aug. 16. 53 ÁBTL 3.1.9-V-23855. 79. Átvételi elismervény. Recsk, 1952. aug. 25. 54 Böszörményi, 1999. 275-276. 55 Erdey, 2001. 253-254. 56 Böszörményi, 1999. 276. 57 ÁBTL 3.1.9-V-23855. 70. Gyanúsított jegyzőkönyv. Recsk, 1952. szept. 10. 58 ÁBTL 3.1.9-V-23855. 73. Jellemzés. Recsk, 1952. szept. 10. 209
