Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Fodor Miklós: P. Zadravecz István salgótarjáni látogatásai
Az est fénypontjaként Zadravecz mondott beszédet. Az új háború kapcsán békevágyának adott hangot. A béke azonban elsősorban „bennünk van, az emberi szívben, vérben, idegekben”. Szent Ferenc ezt hirdette, aki talán a legtöbbet szenvedett és csalódott szent volt. Az ő követőinek is a békesség és a jónak hirdetése a programja. A ferences barátok mindig ott álltak a küzdők és szenvedők mellett, a nagy háborúban, a járványok idején vigasztalták, gyógyították a népeket. A barát együtt pusztult a néppel, A katonáink hazánknak Istenbe vetett békéjéért harcolnak s nem leigázásért vagy területhódításért. Megáldotta a jelenlévők jóakaratát, ami „legyen szerető, szociálisnak tudó, adakozó, békét kedvelő, tiszta és nemes”. Szent Ferenc szolgájaként kívánta a jelenlevőknek az „örök Pax-ot”. Másnap reggel kilenckor kezdődött az új oltár szentelési szertartása. A ceremónia után a püspök szentbeszédet tartott. „Legyen ez az Oltár az a szikla, melyen egyszer Szent Ferenc állott, közel Istenhez... amikor az első szentmisémet mondom majd az új oltárnál. .. első imádságom szálljon a messze fronton hazánkért harcoló honvédekért... másodsorban tiérettetek, kik ezen oltárt bőséges adományaitokkal megvalósítottátok. ” A szentmise Kőszegi Teréz operaénekesnő közreműködése mellett zajlott. A mise végeztével Karattur Antal vezetésével a férfi egyesületek a plébánia irodájában üdvözölték a főpapot, valamint köszönetét mondtak neki az oltárszentelésért. Emlékül egy díszes magyaros fokost adtak át a vendégnek. Délután egy órakor zártkörű ebédre került sor, ahol Horváth László városi tanácsnok köszöntötte Zadraveczet a város nevében, Karattur Antal a gyártelep nevében. P. Réz Marián a hitbuzgó ferences papot és a lelkes magyar hazafit köszöntötte. Zadravecz válaszában így válaszolt: „A legszebb emlék számomra az, hogyha innen eltávozok, - mindég arra gondobk, hogy itt jó kezekre van bízva a népiélek. Itt biztonságos a hely. Itt őrhelyen állnak. ” Isten áldását kérte elsősorban az őrt álló ferencesekre, a hadseregre, a város minden vezetőjére és népére. Zadravecz ezt követően autóval Szentkútra távozott.33 Tudomásunk szerint ekkor hagyta el utoljára Salgótarjánt. Salgótarjánnak, mint gazdaságilag jelentős, de társadalmi és kulturális tekintetben meglehetősen „kiforratlan” városnak az életében nagyjelentőségű esemény volt egy országos tekintéllyel bíró egyházi méltóság gyakori látogatása. „Szalagcímes” hír volt minden helyi megjelenése. A két világháború közötti korszakban Salgótarjánt politikai szempontból nem tartották megbízhatónak, így a város irányítói komoly szerepet reméltek az egyházak lélekformáló, identitásképző erejétől. Zadravecz lehengerlő hatású szónoki teljesítményre képes egyházi méltóság volt, aki ferences szerzetesként a szegényekhez, elesettekhez is sokkal hitelesebben tudott szólani, mint egy világi egyházi személy. Személyes hitvallása is átsugárzott a nemzeti sorskérdésekben. A város katolikus hívő közösségének ferencesek jelenlétét óhajtó akaratában megjelenik - nem is annyira bújtatottan - az a salgótarjáni ellenzéki szellem, amiről Förster Kálmán is ír. Ferences fenntartású új plébánia, kontra régi, kegyúri alapítású plébánia, amelynek plébánosa ellene van az új alapításnak, és ebben támogatja őt a megyei-városi vezetés. A hívek akarata előtt azonban végül meg kellett hajolni, valószínűleg magasabb szempontok miatt. Uzdóczy Zadravecz István püspöknek országos tekintélye miatt meghatározó és egyben szimbolikus szerepe volt ennek az érdekellentétnek a feloldásában. Visszatérő látogatásaival, jelenlétével, ünnepélyes vallási ceremóniáival mintegy véglegesen legitimálta a második salgótarjáni plébánia és temploma létjogosultságát. 33 A Munka. 1941. 10. 25. 199
