Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - Bódi Zsuzsa: A salgótarjáni kisiparosok az 1920-as években

üveges

1

daráló

1

férfikalap-készítő

1

kosárfonó

1

kerékgyártó

1

fazekas

1

betonozó

1

címfestő

1

fűtésszerelő

1

Összesen:

226

104

A táblázatból kiderül,

hogy a korszakban a legtöbb kisiparos az élelmiszer, vendéglátó és a ruházati iparban dolgozott. A cipészek rendkívül népes táborának nagy része segéd nélkül dolgozó, javító-foltozó kisiparos volt. Persze köztük is voltak jómódúak. Ilyen volt Guttmann Mátyás Főtér 7. szám alatt dolgozó cipészmester, akinek 1929-ben 11 alkalmazottja volt4.

1930-ban a Pénzügyminisztérium kimutatásai szerint az iparosok 83%-ának a kereseti adóalapja kevesebb évi ezer pengőnél, 11%-a adózik évi egy-két ezer pengő, és csak 6%-a kétezer pengőn felüli kereset után.5

A cipészek mellett igen sok női szabó vezetett műhelyt. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a középosztály anyagi helyzetükben megrendült családjaiban a nők is munkára kényszerültek. A női ruhák készítése nem igényelt tőkebefektetést, hiszen sok családnak a varrógép eleve a háztartásába tartozott. További előnye volt, hogy ezt a szakmát a családi otthon falai között űzhették. Igen magas volt a pékek és a mészárosok száma, ami nem meglepő, hiszen élelmiszerre minden nap szükség volt. Megjelentek a modern szakmák képviselői is: villanyszerelők, fűtésszerelők, fogtechnikusok, fényképészek, taxisok. Szintén sokan vittek borbély-fodrász műhelyt, melyek igen jól mentek, hiszen a férfiak minden nap jártak borotválkozni, a nők közül pedig sokan festették, daueroltatták a hajukat. A borbély- fodrászok foglalkoztak kozmetikával is.6 7 Feltűnően nagy a vendéglősök és a kocsmárosok száma, ami nem is csoda, ha megnézzük, mennyi alkoholt fogyasztottak egy év alatt a város polgárai:

71928-ban elfogyott: 218 753 liter bor

98 728 liter pálinka

10 078 liter édes

11 184 liter szesz 211 252 liter sör

A város lakossága ekkor 16 980 főt számlált, ez a mennyiség tehát valamivel több, mint fejenként 32 litert jelentett évente.8

4NML p.i. 2778/1929

5 L. Nagy Zsuzsa: Iparosok, kereskedők és kispolgárok a két világháború közötti Magyarországon in.: Előadások a Történettudományi Intézetben. 16. füzet, Bp. 1991. 8. L

6 lásd 1. sz. melléklet (hirdetések)

7 A Munka, 7. évf. 1929. márc. 9. 3. L

8 Salgótarján története i.m.

149