Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)

Történelemtudomány - G. Toronyi Judit: Salgótarján választói társadalma a századelőn (1914–1917)

XXXVII. KÖTET A DORNYAY BÉLA MÚZEUM ÉVKÖNYVE NEOGRAD 2013 TÖRTÉNELEMTUDOMÁNY

SALGÓTARJÁN VÁLASZTÓI TÁRSADALMA A SZÁZADELŐN (1914-1917)

G. TORONYI JUDIT

1848 egyik alapvető, a polgári átalakulást segítő és jelentő vívmánya az országgyűlés népképviseleti alapra való helyezése volt. A népképviselet elve pedig értelemszerűen a választójog szabályozását jelentette, amely az 1848. évi V. tc-ben öltött testet. A 48-as törvény - mint az áprilisi törvények többsége - liberális volt, de kompromisszumos jellegű. Liberalizmusa abban állt, hogy vagyoni, jövedelmi és értelmiségi cenzussal biztosította a választójogot a 20. életévüket betöltött férfiak számára s választhatóságukat 24. életévükön túl. Liberalizmusának mértékét jól jelzi, hogy a szabadelvűség mintaállamaként jellemzett Angliában magasabb cenzusok léteztek. (...) A 48-as törvény önmagát „ideiglenesnek” minősítette. Az ideiglenességnek technikai okai is voltak, hiszen nem állt a törvényalkotók rendelkezésére megbízható népszámlálási anyag, azaz olyan statisztikai apparátus, amelynek segítségével pontosan „mérni” tudták volna az új szabályozás minden összetevőjét. (...) 1869-1870-ben lezajlott Magyarországon az első, modernnek tekinthető népszámlálás, a lakosság egészének a kor normái szerinti részletes számbavétele. Technikai értelemben tehát sok olyan adat került napvilágra, amelyek alapján a 48- as törvény esetleges hiányait, méltánytalanságait orvosolni lehetett volna. A kérdés az volt, hogy ezeket a technikai előfeltételeket milyen irányban kamatoztatják a törvényhozók: jogszűkítően avagy jogbővítően változtatnak-e a 48-as törvényen?1

A kormány 1871. november 8-án nyújtja be törvényjavaslatát az „1848. V. és az erdélyi 1848. II. törvényczikkek módosításáról és pótlásáról”, azaz a választójog szabályozásáról. (...) A választójog általános vitája 1872 februárjában kezdődött meg, és (...) csak két év múlva, 1874-ben sikerül keresztülvinni a választójog újraszabályozását - néhány, az 1872-es javaslat lényegét nem érintő módosítással. Az 1874. évi XXXIII. te. lesz az, amelynek alapján az összes dualizmus kori választás lefolyik. (...) A választásra jogosultak száma - a törvény következményeként - csökkent (1869-ben a népesség 6,7 százaléka rendelkezett választói jogosultsággal, 1874-ben 5,5 százaléka.) A századfordulóra a számszerű visszaesés mértéke oly nagy volt, hogy el kellett törölni azt a rendelkezést, miszerint az adóhátralékosok a választói névjegyzékből töröltetnek.1 2

Gyakran felmerülő kérdés volt a századelőn, elsősorban az ellenzék részéről, hogy a szabadelvű haladás mércéje lenne a politikai jogok kiterjesztése. A választási programokban a választójog reformja sarkalatos pontként szerepelt, mint elérendő cél.

1 Gerő András: Az elsöprő kisebbség Gondolat Kiadó Budapest 1988. (30-32. oldal)

2 Gerő András: Uo.. (32-58. oldal)

137