Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Jakus István János: A közlekedés, az ipar és a városi fejlődés kapcsolata Salgótarjánban és környékén
A vasgyár a Salgó-patak mellékvölgyébe telepedett le és ezzel a keleti irányú területek felhasználása elsődlegesen hozzá köthetőek. A gyár épületei mellett saját szociális és hivatali épületeit kezdte felhúzni, ezzel meghatározva a településrész képét. 1880-as években 131 iparos telepedett meg a korábban bemutatott módon a településmag „látványvárosában”, amely városias díszletei mögé rejtette a falut. A munkások jól jövedelmei mellett, és az igények növekedésével, a kereskedelem is beindult. Ezt erősítette a lakosságszám drasztikus emelkedése is. Azonban a kereskedők a lehető legnagyobb hasznot igyekeztek kisajtolni a vásárlókból, így nem egyszer olyan árréseket alkalmaztak, melyekre országosan sem nagyon volt példa. A (néhol túlságosan is) szabad kereskedelem ilyenforma megnyilvánulása miatt a település- rész neve a helyiek között kis California lett. A kereskedők visszaéléseit nem egyszer a település vezetésének és a gyárak igazgatótanácsainak is kezelnie kellett. Azonban mint minden arbitrázs ez a kereskedési módszer is elkezdett hanyatlani, azonban a következő normalizálódást jelző árverseny eredményeként az újonnan megtelepedő kereskedők és kisiparosok közül csak a minőséget nyújtó jó szakemberek maradtak talpon az árak letörése után. A kereskedelem megélénkülésével megjelentek a pénzintézetek is, így 1869-ben a salgótarjáni takarékpénztár, majd 1908-ban a Salgótarjáni Népbank. A település 1867-től országosan ismert vásárhely lett. Ennek következtében a helyi, a környékbeli és az utazó kereskedők, iparosok és termelők között erős verseny alakult ki a piaci megjelenés körül és nem egyszer kizárólagos engedélyeket igyekeztek megszerezni. Ennek a jelenségnek az az 1872-es jogszabály vetett véget, amely felszámolta a céheket a Monarchia területén, és ezzel az iparűzést is nagymértékben liberalizálta22 23. Az I. világháborút lezáró békeegyezmény az ország nagy részét más országok köz- igazgatása alá csatolta. Ez Salgótarjánt is érintette, hiszen Somoskőújfalu elcsatolásával Salgótarján határvárossá vált. Az új határok meghúzásánál a nagyrészt sugárirányú fővonalakat összekötő vasútvonalakat igyekeztek más országokhoz csatolni a győztesek, ezzel is bénítva a logisztikai képességeket. így került Pelsőc - Fülek vasútvonal is csehszlovák fennhatóság alá és lett Salgótarján határállomás is egyben24. A Somoskőújfalu környékén birtokot szerző Dr. Krepuska Géza közbenjárására sikerült egy felülvizsgálat során a Salgótarján környéki határvonalat északabbra tolni, ezzel Somoskőújfalu, Somoskő és Eresztvény ismét az országhoz tartozott. Azonban Losonc és Fülek elvesztése, valamint a viszonylag nehezen elérhető Balassagyarmat melletti ipari település Salgótarjánnak valamilyen megoldást kellett találnia további elszigeteltségből származó problémái megoldására. Ehhez a korábban Poprád polgármestereként dolgozó dr. 22 Szvircsek Ferenc: A nagyipar szerepe Salgótarján város arculatának formálásában (Palócföld 93/1, XXVII. évfolyam január - február; Salgótarján LXX. rovat; Főszerkesztő: Pál József); Salgótarján, 1993 (Nógrád Megye Közgyűlésének folyóirata; Kiadta a Nógrád Megyei Közművelődési Központ) 23 Csík Pál (szerk.): Salgótarján története; Salgótarján, 1972 (Kiadta a Salgótarján Városi Tanács) 107-108. o. 24 Dr. Bacsa Gábor: Mozzanatok a MÁV történetéből 1921 - 1923 (Vasúthistória évkönyv, 1994; Szerkesztette: Mezei István); Budapest, 1994 (Kiadta Magyar Államvasutak Rt.) 132
