Balogh Zoltán – Fodor Miklós Zoltán (szerk.): Neograd 2013 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 37. (Salgótarján, 2014)
Történelemtudomány - Jakus István János: A közlekedés, az ipar és a városi fejlődés kapcsolata Salgótarjánban és környékén
hajtással üzemeltek, azonban a szén által elérhető energia nagyobb és jól szervezett gyáregységek létrehozását segítette elő. így jött létre 1893-ban az Egyesült Magyarhoni Üveggyár Rt. salgótarjáni gyára. Ezt követően a fejlesztések és a részbeni automatizálás után a gyár átalakul és 1904-ben Salgótarjáni Palackgyár néven kezdi megújult tevékenységét. A siker hamar jött jövedelmezősége és eredményessége miatt 1908-ban a cseh Mühlig Union Rt. vásárolta meg a gyárat. Ebből is látszik, hogy a cseh és nógrádi üveggyártás története összeforrt az elmúlt néhány évszázadban. Az üveggyártás bázisán az öblösüveggyártással párhuzamos fejlődés figyelhető meg a településen, mert 1894-ben nyílik meg Schwartz A. és Fiai húzott üveg gyára. A síküveg gyártás beindulása után a későbbiekben szintén talál befektetőket angol és svájci érdekeltségeken keresztül, melyek a gyár igazi megerősödését hozzák magukkal14. A vasút Losonc felé terjeszkedése további területeket kapcsol be a modern szállítási rendszerbe. így ezt kihasználva 1880-ban Jansen Adolf és társai engedélyt kapnak kőbánya üzemeltetésére a mai Somoskőújfalu és Sátorosbánya területére. Megnyitják nyergeshegyi és macskalyuki bányájukat, melyek speciális és keresett kőáruikkal a Monarchia egész területén keresettek voltak út- és vasútépítési és építészeti, burkolási célokra egyaránt. A macskalyuki bányából származott az a tartós és jellegzetes utcafedésre kiválóan alkalmas kőtípus, melyet a bánya után macskakőnek neveztek el országszerte15. Hasonló módon azonban nem csak a vasútvonal Salgótarjánhoz közeli részein voltak pozitív hatással a fejlesztésekre, hanem egyéb társaságok és üzemek is megtelepedtek ennek hatására a vonal mentén. Ilyen beruházásra jó példa a mezőgazdasági oldalról az 1884-ben a Schlossberger Henrik és társai által Lőrinci területén létrehozott selypi cukorgyár vagy éppen a Zsófia malom16. A vasutat használó társaságok a termékeiket azok jellegétől és mennyiségétől függően kétféleképpen tudták a berakodáshoz eljuttatni. Egyrészt a hagyományos módszerrel a vasútállomásra szállítással és ott való rakodással Másrészt a nagyobb üzemek saját iparvágányt építettek ki területükre és üzemen belüli rakodást folytattak. Ezen kívül azonban az idő múlásával a nagyobb üzemek saját használatú vasutakat is elkezdtek kiépíteni. Ezek egy része a munkások és részben a helyi lakosság szolgálatában is állt. Ilyen kisvasúti megoldásokat elsősorban a bányák alkalmaztak. A kőszénbánya Salgótarján környékén, még a kőbányák Somoskőújfalu környékén építettek ki országos mértékben is egyedülálló kisvasúti hálózatot. Mindezekhez nem egyszer egyedi megoldások is társultak a különleges domborzati viszonyok leküzdésére. így érdemes ezek között megemlíteni a Vasmű fogaskerekű kisvasútját, amelyet 1881-ben nyitottak meg a gyár és a Salgóbányai szénrakodó között. Ennek hossza közel 6 km volt és az országban elsőként alkalmazott fogaskerekű pályatechnikát. A kezdeti időszakban a mozdony fogaskerekű hajtásának problémái miatt a hajtószerkezet többször széttört, ennek javítására a svájci Winterthur fogaskerekű vasút- jának megoldását másolták le az üzemeltetők. Hasonlóan egyedi és az országban az elsők között épült siklóvasút a nagy meredekségű és ezért nehezen megközelíthető Somlyó bányatelepen. Szintén a Somlyó telephez köthető az a mára betemetett vasbeton híd, amely a helyi kisvasút egyik legszebb műtárgya volt. 14 Uo. 145-146. o. 15 Uo. 146. o. 16 Uo. 147. o. 127
