Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Régészet - Balogh-László Emese: A salgói vár kora újkori kerámiaanyag

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA Ji ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

A kora újkori kerámia rövid kutatástörténete

A közelmúltig a kutatás szinte alig foglalkozott az északkelet-magyarországi kora újkori kerámiák feldolgozásával - a kályhacsempéket leszámítva.

Az oszmán-török kerámia kutatásának története az 1940-es években, Garády Sándor budai feltárásaival kezdődött, aki a Budapest történetéről 1944-ben megjelent monográfia külön fejezetében tárgyalta az agyagművesség termékeit.4 5 A következő jelentős kutató Fehér Géza volt, aki az 1950D60-as évektől elsőként írta le részletesen a törökkori török régészeti leletanyagot a pécsi Janus Pannonius Múzeum és az egri Dobó István Vármúzeum anyagának ismertetése során,6 valamint Pa- rádi Nándorral együtt közzétette az Esztergomban előkerült török fazekasműhelyt is.7 Ő mutatott rá arra, hogy a töröknek meghatározott leletanyagnak igen erőteljes kapcsolatai vannak a balkáni területek anyagával8, valamint hangsúlyozta, hogy az oszmán-török kerámia hatással volt a magyar fazekasipar termékeire is.9

A magyarországi oszmán-török régészet másik fontos személyisége ugyanekkor Gerő Győző, aki a török épületek kutatása mellett feldolgozta a budai vár törökkori leletanyagát,10 * illetőleg több kerámiatörténeti cikket is írt a témában.11

Gerelyes Ibolya az 1980-as évektől a Garády-féle ásatásból származó tabáni leletanyag,12 valamint a visegrádi,13 ozorai14 és a budai leletek15 feldolgozásával megalapozta az oszmán-török és a balkáni eredetű kerámiaanyag tipológiáját és kronológiáját. Kovács Gyöngyi Törökkoppány és Törökszentmiklós palánkvára- iban végzett ásatásai alapján, valamint a szolnoki kerámiaanyag feldolgozásán keresztül bizonyította a kerámiaáruk regionális elkülönülését.16

A 2002-ben kiadott, a magyarországi oszmán-török kutatásokat összefoglaló kötetben is több cikk foglalkozott a kerámiaanyaggal.17 18

4 Feld-Jakus-László, 1979., Tomka, 2004., László, 2009.

5 Garády, 1944. 382-401.

6 Fehér, 1959. 103-150. és Fehér, 1972. 191-214.

7 Fehér-Parádi, 1960. 35-44.

8 Fehér, 1959. 124. és 127.

10 Fehér, 1965. 121-122.

11 Később Gerevich László Gerő Győző eredményeit használta fel. Gerevich, 1966. 10., 27. 12.

kép, 33. 25. kép

12 Gerő, 1978. 347-362., 1985. 195-200., 1986. 143-148., 1990. 111-118.

13 Gerelyes, 1985. 223—247.

14 Gerelyes, 1987A. 167-178.

15 Gerelyes-Feld, 1986. 161—182; Gerelyes, 1987B. 247—260.

16 Gerelyes, 1990. 269—285. és Gerelyes, 1991. 21—75.

17 Kovács, 1990-1991. 169-180. és Kovács, 1984.

18 Pusztai, 2002. 289-298. és Tóth, 2002. 261-268.

66