Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Természettudomány - Prakfalvi Péter: A szendehelyi vasérc, festékföld és okker bányászatának, valamint a szén és a pirit (arany) kutatásának története
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ^MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. 'w=5s4*1* Egy földtani magyarázó43 hárshegyi homokkő rétegei közöttinek írja le a tűzálló agyagot, amit piktortéglaként használnak. Összesen három tárót említ, de leírás hiányában nem tudjuk azonosítani a jelenlegi táró süllyedésekkel, ill. tárókkal. Az 1966. évi légi radiometriai mérések kiértékelése során urán anomáliát mutattak ki Szendehely környékén, ezért M=l:10 000-es méretarányú, gyalogos gamma méréssel javasolták a terület továbbkutatását. A csővári anomáliával tartják analógnak ezt az indikációt.44 A leírásból pontosan nem tudjuk a helyét a magasabb U tartalmú területnek, de a földtani felépítés hasonlósága alapján valóban feltételezhetjük a csővári párhuzamot. Ott több 10 m mély mészkő töbörben agyag (festékföld) található. Ismereteink szerint a továbbkutatás nem valósult meg, ilyen tartalmú jelentés nem került elő. A Naszály és környékén vett mintákból egyértelműen bizonyították a hidrotermális működés jelentőségét a területen. A metaszomatikus dolomitosodás a miocén végére, a kovasavas hévforrás tevékenység a pliocén végére befejeződik, míg az egyszerű hidrotermális kőzetelváltozásokat, ill. a mésztufát lerakó hévforrások a pleisztocénben a legaktívabbak. Felszín alatti nagyobb hidrotermális ércesedésre utalhat a Szokolya, Szendehely, Nézsa környéki hévforrás eredetű limonit kiválások.45 A Börzsöny-hegy M=l: 25 000-es térképezése során Czakó Tibor (1972b) szendehely környéki nyersanyagok közül kiemeli a hidrotermális ércesedést, aminek kutatására fúrásokat is jelölt ki, a bauxitot és a festékföldet. Az utóbbinál hivatkozik egy 1947-ben telepített, a Kapáskúti- és a Lósi-patak találkozásánál lévő 10 m hosszú táróra, ami egyértelműen a IV. sz. tárónak felel meg, ahol hárshegyi homokkő rétegei közé települt a fehér színű, zsíros tapintású tűzálló agyag. Pontosan nem tudni, hogy az évszámot milyen adatközlőtől származik és az sem, hogy a táróban jártak-e? A kijelölt fúrások sok új eredményt szolgáltak.46 A Sze-2- es fúrásban a Kiscelli Agyag F., majd a Hárshegyi Homokkő F., és valószínűleg a Tardi Agyag F. alatt megtalálható a vörös kaolinosodott agyag (degradált bauxit), majd a Dachsteini Mészkő F. üregébe áthalmozással lekerült sárga vagy lila pety- tyes kaolinosodott agyag (degradált bauxit). Jellemző, hogy a mészkő jelentősen karsztosodott üregeket tartalmaz (pl. talpon egy 2 m-es üreget, és az alsó degradált bauxit is egy ilyen üregben kell, hogy legyen). Megvizsgálták a két degradált bauxitos agyag szintet, ezek szerint mindkettő agyagásványa a kaolin, tűzállósága megfelelő, vagyis tűzálló agyagnak minősül, Siö2 tartalma 40,17—44,42 %, Al203 tartalma pedig 27,73—38,53 %.47 43 Jámbor-Moldvay-Rónai, 1966. 44 Wéber, 1967. 45 Vitális-Hegyi, 1972. 46 Czakó, 1972A. 320
