Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Művészettörténet - Shah Gabriella: Az ikon deszakralizálódása. Uitz Béla és az orosz avantgárd
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JLL .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. később, az 1910-es évek második felében meglágyulnak és a szénrajzok után áttér a tusrajzra, illetve a hidegtű technikára, mely letisztultságot és határozott szerkezetet biztosít a kompozícióknak. A réznél lágyabb cink alapot erőteljes tűkarcolással munkálta meg. A hidegtű technikával készített grafikái közül a Dornyay Béla Múzeum Mihályfi-gyűjteménye őrzi egy Szoptató anya című alkotást, amelyen a fehér pólyást a sötétruhás asszony gyengéden magához ölelve táplálja. E művét párhuzamba állíthatjuk az ún. Szoptató vagy más néven Gyermekét tejével tápláló Istenanya ikontípussal. (or.: MjieKonuTaTejibHHua; gö: Panagia Galaktotrophousa). Ennek a típusnak a legrégebbi nyugati ábrázolását a római Priscilla katakomba 2. századból származó freskóján fedezték fel, ahol a meztelen csecsemő félig fekvő helyzetben van, fejét balra fordítja, tekintetét a néző felé. A Galaktotrophousa ábrázolása a 12. században elterjed a Közép-Keleten, a Balkánon, Európán belül pedig főleg Itáliában, ahol a 14. századtól datálódik gyakori megjelenése és a típuson belül számos variációja tűnik fel; ilyen új típus az Alázatosság Madonnája melynek az eredete az egyiptomi szobrászathoz kötődik, de alapvetően Itáliából származik. A Szoptató Istenszülő ábrázolásai Szerbián keresztül elérték az Athosz-hegy kolostorait is. A 14—15. századi Görögországban és Oroszországban az ábrázolás elszakad a keleti naturalizmustól, visszakapva ezzel szent jellegét és jelentését: a Gyermek maga az inkarnálódott Isten, aki a Szűz „mellén keresztül lép kapcsolatba” az emberiséggel. A téma a 19. századi Oroszországban ismertté vált, bár az orosz ikonfestészetben nem túl gyakori ez az ábrázolás. 1650-ben egy Minszktől 20 km-re fekvő városban egy magas fa odvá- ból csodás körülmények között került elő egy Szoptató Istenanyát ábrázoló ikon, mely betegségektől védte meg a hozzá érkezőket. A svédek betörésétől is megóvta a várost. Uitz Béla szoptató anyát ábrázoló képén az anyai szeretet érezhető, mint a középkori ikonokon. Az Istenanya arca átszellemült és szomorú, arcvonásaiban benne van az egész üdv-történet. Tisztában van azzal, hogy Fia az emberek megváltásáért jött a világra, s feláldozza magát értünk. Uitz Béla alkotásában is benne van az anyai szomorúság, ennek oka, hogy kisfiúkat születése után nem sokkal elveszítették. ' ■ • p^s •?, 58 5. kép: Gyermekét tejével tápláló Istenanya ikon 17. század 280
