Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Művészettörténet - K. Peák Ildikó: Egy gyűjtő portréja (Mihályfi Ernőről)

NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA J1 ^MÚZEUMÉVKÖNYVEXXXVI.

ám sikerük láttán meghasonlanak, s rejtett énjüket kívánják manifesztálni művészeti választásaikkal. Ahogyan Mihályfi Ernő, Patkó Imre vagy a régi rendszer más prominens figurái a munkájukban a párttól átvett szlogenekkel azonosultak miközben második identitásukban ezzel ellentétes esztétikumot gyűjtöttek, úgy ez a Janus-arcú gyűjtés ma is gyakori, csak áttételesebb.”2

Janus-arcú meghasonlás, rejtett ellenállás, vagy nagyon is tudatos „rendszerhű” koncepció eredménye-e a XX. századi magyar gyűjtemények között is nagyon kvalitásosnak tekinthető Mihályfi-gyűjtemény? Mihályfi Ernő kortársai - természetszerűleg - a műgyűjtőnek a „szocialista képzőművészet iránti elkötelezettségét” emelték ki, ami - szintén magától értetődően - így nem igaz. Egyéni, személyes ízlés-e az oka annak, hogy az Európai Iskola, illetve a szentendrei festészet képviselői közül jó néhányan, mint Bokros Birman Dezső, Gadányi Jenő, Barcsay Jenő, Egry József, Márffy Ödön, illetve Schubert Ernő alkotásai megtalálhatók a gyűjteményben, a nonfiguratívabb irányokat képviselők - így Anna Margit, Vajda Lajos, Ámos Imre, Bálint Endre, Gyarmathy Tihamér, Korniss Dezső, Kassák Lajos, illetve Szántó Piroska - festményei, rajzai viszont nem? Az utóbbi alkotók - akik közül jó néhány szerepel egyébként például a Deák-gyűjteményben - munkássága egyébként nagyban hozzájárulhatott ahhoz, hogy az Európai Iskolát - mint a többi „polgárivá” nyilvánított képzőművészeti szerveződést 1948-ra gyakorlatilag elsorvasztotta a kor művészetpolitikája.

Tulajdonképpen ennek a művészetpolitikának volt többé-kevésbé aktív részese Mihályfi Ernő az 1945 és 1970 közötti időszakban, így életútját az alábbiakban kívánjuk megidézni néhány sorban.

Mihályfi Ernő 1898. szeptember 3-án született a Nógrád megyei Béren. Édesapja Mihalovits Sámuel evangélikus lelkész volt. A budapesti műegyetemen tanult, majd 1918-ban behívták katonának, rövid ideig az olasz fronton harcolt. Még ugyanebben az évben Budapesten, a bölcsészeti karra iratkozott be. Szegeden doktorált 1923-ban.

Már egyetemi hallgató korában foglalkozott újságírással - 1920-tól az Est című lap külső, majd belső munkatársa volt. 1923-ban az Egyesült Államokba ment, inasként, csomagkihordóként, segédtisztviselőként dolgozott, közben továbbra is tudósításokat küldve az Estnek. 1924-es hazatérése után sokoldalú újságírói tevékenységet fejtett ki, az Est mellett a Magyarország című lapba írt képzőművészeti kritikákat, több fiatal művészt mutatva be elsőként a közönségnek. Barátja volt többek között Derkovits Gyula, Pátzay Pál. 1936-tól a Magyarország felelős szerkesztőjeként dolgozott. A Független Kisgazda Párt politikáját támogató Mihályfi Ernő lapjában többek között Veres Péter, Darvas József, Bálint György írt. 1939- ben, miután a kormány átvette a Magyarországot, szerkesztői tisztéről lemondott

2 Ébli, 2010.

254