Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Kerényi Éva–Angyal László: Vendéglátóhelyek, s azok nevei Losoncon a 19. század derekától a 20. század első feléig
NEOGRAD2012 • ADORNYAYBÉLA JLL .MÚZEUMÉVKÖNYVEXXXVI. is tettek mindent, hogy e keveset fogyasztó, de biztos bázisnak tekinthető réteget viszonylag olcsón és gyorsan kiszolgálják.41 42 A 18. századi Nógrádban a kávé szállítói és bolti értékesítői a görög kereskedők voltak. A kávé, mint árucikk herbatea és mindenféle fűszerek: szerecsendió, fahéj, szekfűbors, babérlevél és cukor társaságában először Marcso Ádám és György balassagyarmati görög kereskedők, valamint Petkovics Demeter losonci kereskedő árucikkeinek 1737. évi jegyzékében szerepel. Tanaszkovits János losonci kereskedő 1833-ban felvett leltárába kávészín posztót vettek fel, és a kereskedő kávéfogyasztására utal a leltárba vett két töredezett findzsa. A 19. század közepén a kávéfogyasztás már nemcsak a nemesi családok között, hanem a polgárok között is általános. Az 1890-es évekre Losoncon a díszebédek, közvacsorák záró fogása lesz a kávé, ahogy az a következő szemelvényekben is kitűnik. A 19. század közepéig csak a megye két legfejlettebb és legnagyobb népességű mezővárosában, Balassagyarmaton és Losoncon működtek kávéházak, az utóbbi első ismert kávéháza a már bemutatott Sárkány volt. 1849—50-ben a losonci polgárság a Novák-féle kávéházban találkozgatott, „ahol a polgárság tárgyalta a napi eseményeket... megjelentek ott a zsandárok is, cigányzene mindig szólt, igyekeztünk a zsandárokat jó kedvben tartani...”43-írja tanulmányában Balogh Zoltán. Önálló nyilvános kávéház nyitásáról Losoncon 1851-ből rendelkezünk adatokkal. Janikovits Gáspár 1850-ben adta be kávéháznyitási kérelmét Losoncon. „Losonc városban - egy nyilvános kávéházat a czélból kívánván felnyitni, hogy a téli hosszas estvéken találjanak a tisztességes szabadságot élvezni kívánó helybeli és kivált vásárok alkalmával bejövő külvidéki lakosok,- olly helyet hol e czélt utol érik,- s ezáltal meg óvatnak azon mindenkire egyaránt kellemetlen helyezettől mi szerént - jelenben más,- a kedélyek fel hevítésére tágasb kört nyújtó helyeken kéntelenek öszve jönni.” Az engedélyt abban az esetben adják meg,- írta a megyefőnök, ha Losonc városától megkapja azt és „a politialis rendszabályokat híven megtartja,- magában értetődvén, hogy politicai színezetű egyéneseknek öszvejöveteli helyül ne szolgáljon”44 Losonc korai vendéglátásának vendégköre elsősorban a polgári rétegek közül került ki, így kávéházi életének főszereplői is a kereskedők és mesteremberek voltak, nem feledkezve meg természetesen a városban állomásozó katonatisztekről sem. Az 1890-es évektől az első világháborúig terjedő időszakban, a kapitalizmus legdinamikusabb fejlődésének szakaszában fellendült nagyipari termelés a szolgáltató ágazatok bővülését vonta maga után. Erre az időszakra esett a losonci ven41 Gundel-Harmath, 1979. 186. 42 Balogh, 2010. 34. 43 Balogh, 2010. 34. 44 Balogh, 2010. 34. 230
