Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA ÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. A termények értékesítésének több módja is volt. Gyakran „házhoz jöttek” a vevők, és a kertészetben vásárolták meg a szükséges árut. Piacra az év szinte minden szakaszában jártak a bulgárok. A jelentősebb gazdák pedig nagyban is értékesítették árujukat, írásos szerződést kötve a vásárlóval. A piacra szállítás előtti napon a piacra szánt árut mindig délután szedték le, hogy minél frissebb maradjon másnapra. A leszedett zöldségfélét vízzel egy kicsit „megpermetezték”, hogy minél szebbnek, frissebbnek látszódjék. A zöldséget- répát, a zöldhagymát, a hónapos retket csomójával árulták, melyeket előző napon rafiával összekötöztek. Ebben az esetben is szempont volt a mutatós külső: az egy fazéknyi leves főzőséhez szükséges zöldség-répához tettek egy zellert, amit zeller levelével díszitettek. (Egy ilyen csomóban általában három-három répa illetve zöldség gyökér volt, valamint egy zeller.) A másnap piacra szánt árut felpakolták egy kézikocsira, vagy nagyobb tétel esetén a lovaskocsira, előkészítettek mindent a másnapi korai indulásra. Hajnali háromkor ugyanis keltek, hogy a piac nyitása előtt ott legyenek a friss zöldségekkel. A pálfalvai bulgárok kezdettől árultak Salgótarjánban, mind a korai kispiacon (Erzsébet tér), mind a Főtéren, illetve később a Főtértől a Tarján-patak mentén északra elterülő nagypiacon. A piacra megérkezve felmérték a hasonló áruval érkezőket, megállapították az árakat. A kofák között árban nagyon alámenni nem volt ildomos, nagyjából azonos árakon kínálták az árut. Amennyiben az árus olyan áruval érkezett, ami egyedi volt akkor a piacon, esetleg látványosan kiemelkedett a minősége a többiétől, akkor azt drágábban adták. A piacozás jellemzően a gazdák feleségeinek feladata (Canev Miklósné Kecskés Margit, Toskov Mária) volt, de mindenképpen családtagot bíztak meg ezzel a kulcsfontosságú szerepkörrel, hiszen a pénzkezelés bizalmi feladat volt. Iván Petrov Toskov (Bulgár Jancsi), aki Hriszto-Kocsev rokonságához tartozott, említette, hogy nem egyszer ott is aludt a piacon az árusító asztal alatt (nyáron, csúcsidényben) . Zagyvapálfalván is árusítottak a bulgárok. A községben külön piac nem volt, itt a jellemző értékesítés a kézikocsis árusítás volt. Canev Miklósné gyakran a Bányatelep, illetve Felsőpálfalva felé árulta a kézikocsiján húzott zöldségeket. Gyakran megtalálható volt a Zagyvapálfalvai Üveggyár (Síküveggyár) kapujánál is friss árujával. A gazdák nagytételben is értékesítették árujukat, az ország számos pontján megtalálhatóak voltak a pálfalvai zöldségek. Külföldi exportról nincs tudomásunk. Az 1945 előtti időszakban is értékesítették nagy tételben az árut, hiszen Canev Miklós anyagi erejéhez ez nyilván szükséges volt - a korabeli nagybani kereskedelmi tevékenységéről viszont nincsenek konkrét adataink. 1945 után, a vezető helyi bulgárkertész, Kocsev Hrisztov számos nagybani üzletet bonyolított le. Az államosítás után az állami zöldség-gyümölcs értékesítő vállalat, a MEZŐKER (később a ZÖLDÉRT) állandó felvevője volt az áruinak. A szállítást általában teherau214