Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)

Történelemtudomány - Fodor Miklós Zoltán: Élet a Bulgárföldön (A zagyvaapátfalvai bulgárkertészek)

NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA J1 .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI.

ken. Az első, itt termelni kezdő bolgárkertész nagyszerű érzékkel ismerte fel a területben rejlő lehetőségeket.

Tudomásunk szerint a Zagyvapálfalván először megjelenő bolgárkertész egy bizonyos „Márton bácsi” volt (bulgár neve nem maradt fenn). (A Pálfalván megtelepülő bolgárok kaptak a helyi közösségtől „magyar” nevet (később „Bulgár Pista bácsi,” „Bulgár Jancsi”, „Bulgár Misi”, a bolgár-szláv keresztnevek magyar megfelelői alapján). Az itt tartósan megtelepülő, esetleg állampolgárságot nyert bolgárok hivatalos magyar nevet is kaptak. (Nikola Canev Hrisztov Canev Miklós, Sztefan Dimiter Kocsev Hrisztov pedig Miklós István lett Magyarországon.)

Márton bácsi a Tarnovótól mintegy 40 km-re északkeletre fekvő Vinograd faluból érkezett, pontosan nem állapítható meg, melyik esztendőben - talán 1910 körül. Biztosat nem tudunk arról, hogy érkezett-e rajta kívül más kertészkedő honfitárs. 1914-ben viszont magával hozta egy ifjú rokonát, földijét, akiről sokkal többet tudunk. Nikola Hrisztov Canev hamar a pálfalvai bolgárkertészek egyik legjelentősebb, állandó jelleggel megtelepült személyisége lett.

Nikola Hrisztov-Canev (későbbi hivatalos magyarországi nevén: Canev Miklós, „Miklós bácsi”) 1897. március 15-én született Vinogradban. Apja községi bíró volt. A családi legendárium szerint a középkori bolgár cári család vére is csörgedezett ereikben. Emellett nem tagadott le egy rész török vért sem. Mindenesetre görögkeleti keresztény vallású és bolgár identitású volt. (Érdekességként megemlíthető, hogy Canev Miklós egyik nagyanyja egy híres bolgár betyár-haramia szeretője volt - annyi bizonyos az elmondások szerint, hogy a nagymama családjának jószágaiban soha nem esett kár...) 11—12 testvére volt, nagy létszámú családban nevelkedett. A meglévő dokumentumok szerint 1911-ben, tizennégy évesen elvégzett egy helyi középiskolát. A korabeli magyarországi analógiával élve ez inkább egy polgári iskola vagy algimnázium lehetett.

Mi indíthatta arra, hogy elhagyja otthonát, külországban találjon boldogulást? A válasz talán a testvérek nagy számában keresendő - édesapja bírói tisztségéből fakadóan valószínűleg nem volt sem szegény, sem rangban utolsó a család, viszont az örökség túl sokfelé oszlott. Nem talált önálló megélhetést kamasz fejjel. (1913 a Bulgária számára vesztes második balkáni háború éve.) Annyi bizonyos, hogy „Márton bácsival” érkezett 1914-ben, 17 évesen Magyarországra, valószínűleg még a Nagy Háború kitörése előtt. (Bulgária 1915 novemberében lépett be a világháborúba a központi hatalmak oldalán.)

A külországba távozó bolgárok gyakran a célországban már termelő, egzisztenciát teremtő és több honfitársat foglalkoztató rokon vagy földi mellé szegődtek részesként. Canev Miklós tehát eleinte „Márton bácsi” részese lehetett. Kezdetben későbbi honfitársaihoz hasonlóan földbe vájt házban, ún. bunkerben lakott.

Canev Miklós hároméves itt tartózkodás után megtalálta feleségét is egy helyi magyar földműves család leányában. Kecskés Margitért cserébe egy kecskét adott a családi hagyomány szerint a nem egészen húsz esztendős vőlegény. A házasság

202