Szirácsik Éva (szerk.): Neograd 2012 - A Dornyay Béla Múzeum Évkönyve 36. (Salgótarján, 2013)
Történelemtudomány - Balogh Zoltán: Üveggyári munkáskultúra Salgótarjánban 1906–1946
NEOGRAD 2012 • A DORNYAY BÉLA JJ* .MÚZEUM ÉVKÖNYVE XXXVI. A vállalat szempontjából fontos volt a gyakorlott szakmunkások és a segédmunkások megtartása, ezért az Igazgatóság nem zárkózott el bizonyos szociális, és kulturális létesítmények megvalósítása elől. 1933 karácsonyán az igazgatóság felruházta a munkásgyermekeket, ami rendkívül jó hatással volt a munkásokra. A központi igazgatóság 1936-ban munkásfürdőt, 1938-ban pedig kultúrotthont építtetett.23 A szociális és kulturális létesítmények kiharcolásában nagy része volt a szervezett munkásságnak. Az üvegipari szakszervezet gyári csoportja ébren őrködött a munkásság érdekei felett, és szükséges esetekben bérmozgalmat szervezett. így 1934 májusában a durvacsiszoló munkabeszüntetését szervezte meg. Amikor a gyárvezetőség megígérte a bérkorrekciót, a csiszoló dolgozói munkába álltak. A szakszervezeti csoport vezette az 1939 nyarán két hónapon át tartó általános üveggyári sztrájkot is. A gyár 1939. május 1-jén bevezette a 8 órai munkaidőt. A 48 órás munkahét alatt megkeresett összeg azonban kevesebb volt a régi 10, 11 órai munkaidőben keresettnél, ezért a munkások az órabérek és akkordok felemelését kérték. A munkabeszüntetés a minimális munkabérek szabályozására irányult. Mikor a munkabér megállapító bizottság határozatát meghozta, a munkások további béremelést kértek. Először a 200 főnyi csiszoló személyzet, májusban pedig már a gyár összmunkássága szüntette be a munkát. A minimális munkabér rendelet késése miatt újabb egy hónapra állt le a munka. A sztrájk eredményes volt, az igazgatóság kénytelen-kelletlen belement a béremelésbe.24 A fehérüveg termelés beindítása és emelkedése újabb külföldi szakmunkások toborzását igényelte. A préselő és csiszoló munkások legnagyobb része Csehországból jött, akik mellé azonnal magyar tanoncokat állítottak, és néhány év múlva már egyik-másik ágban magyar nevelésű munkást is találni. A külföldi szakmunkások jelenléte állandó konfliktusforrást jelentett a gyár számára a hatóságokkal. „Állandóan ismételni vagyunk kénytelenek, hogy zöldpalackot gyártó magyar munkással nem tudjuk a fehér nemes üveget előállító külföldi munkást pótolni. ” A hatóság mellett a cseh és a német kormány is igyekezett meggátolni a szakmunkások kivándorlását, sőt az újabb külföldi üveggyárak állandó konkurenciát jelentettek a gyár számára. Az 1930-as évek második felétől a gyárvezetés a termelés biztosítása érdekében törzsgárda kialakításra törekedett. Ennek érdekében kapcsolódva a kőszénbányánál és az acélgyárnál zajló honosítási és magyarosítási törekvésekhez, „akciót kezdeményezett a külföldről származó, de itt letelepedett, családos munkások magyar állampolgárságának megszerzésére. 23 NML XI. 3. Igazgatósági jelentés, 1933. 13. - Vratni, 1963. 25 - NML XI. 3. Igazgatósági jelentés, 1933. 14. 24 NML XI. 3. Igazgatósági jelentés, 1939. 8—9. 189
